Black Hawk Down

Geri ugye korházba volt, Rékával táboroztunk Anna, meg hát Anna. Mindenhol kérdezték, hogy tudunk-e valakit hívni rokonokat, mi meg mindig szomorúan mondtuk, hogy sajnos nem. Kicsit egyedül éreztük magunkat, ezért is volt szuper érzes hogy amint megjelent pár poszt rögtön mindenki kérdezte hogy segíthet a környékről.

Orsi és Attilák például nem érték el Zsuzsit, ezért a weboldalon keresztül írtak nekem, hogy vinnének kaját, hogy Zsuzsinak ne kelljen főznie. A vége az lett hogy 3 napi hideg élelmet kaptunk – bár Gergő negálja ezeket a dolgokat – Réka, Anna, Zsuzsi Máté falja. Oly annyira, hogy Zsuzsinak megjött a kedve ismét főzöcskézni, pedig az első probálkozások nem voltak biztatóak… De hát látja hogy lehetséges itt is finomat főzni. Szóval megathx!

A suliból 3-4 tanár külön írt hogy reméli jól van Grego, és mihamarabb jön a suliba. Aztán megnyugtattak minket, hogy mérges pókok nincsennek Új Zélandon kivéve azok amikkel mi találkoztunk:). Ennek örömére Zsuzsi be is szerzett pókírtot, és végigirtotta a lakást. Egyébként mások is mondták hogy bizony van a környéken az egyetlen veszélyes pókfaj a white tailed szóval a pókírtás nem rossz gondolat:)

A pokereseknek bár felajánlottam hogy jöjjenek a korházba, de nem éltek vele, és mentek Zoliékhoz, ahol bár volt kutya, de végül nem harapott meg senkit, szóval a mestertervem hogy kutyaharapással mégis meg kell látogatniuk minket kudarcba fulladt.

A korház amikor megtudta hogy nem tudjuk megoldani az ottalvást első éjszka, külön dadust hívott Grego-hoz, aki leste minden kivánságát. Jól megvoltak, és nem félt egyátalán, de reggel amikor megérkezett Anya, volt egy kis érzelmi kifakadás, hogy most már azért nagyon hiányoztunk…

A legdurvább egyébként Anna volt, aki amikor meglátta hogy Gergő végre hazaért odaspurizott hozzá, és 1 percig csak ölelgette. Hihetetlen volt látni az egy éves lányunktól hogy ennyire vágta hogy nem volt ott a tesó, és most jött meg. A legjobb az egészba az volt, hogy utána életében talán először ÁTALUDTA az estét. Egy éves korára, leraktuk, és reggel fél hétkor ébredt…

Persze a család is aggódott otthon, de ők az aggódáson kivül azzal segítették a legtöbbet hogy nem kellett külön beszélni mindenkivel, hanem látták és megelégedtek a bejegyzésekkel:)

A cégnél bent is hihetetlen megértő volt mindenki, plusz szuper volt hogy pénteken tudtam home-officeolni, mert pl Réka a tábor második napjáról már hazajött, mert éjszaka nem tudta magát kialudni. Egyébként ez jó tanulság, hogy persze tök jók ezek a táborok, de Rékanak tényleg hihetetlen fontos a nyugi, és az alvás. Szóval az Új Zélandi létet neki találták ki. Senki nem kényszeríti hogy 7-re járjon suliba, szóval mindig ki tudja magát aludni

Anyhow, ha valaki kimaradt volna bocsi! és köszi mindenkinek az aggódást megvagyunk!

3 comments

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s