Mai izgulás

No, hogy mára is jusson, elintéztem magamnak, hogy legyen min izgulni ma. 😀

Ma a srácokat busszal vittem a suliba mert Máténál volt az autó. Először is rossz buszmegállóba mentünk, viszont mivel jóval előbb már elindultunk ebből nem volt gond. Még várnunk is kellett. Azért emiatt is egy picit izgultam, révén itt nincs nagy használatban a busz, ami azt jelenti hogy fél-illetve egy óránként jár. Elég rossz lett volna ha lecsúszunka helyes buszról. Itt még minden rendben is volt, pár megáló után konkrétan egyedül utaztuk végig az egész utat. Általában ezt látom amikor elmegy egy busz, hogy üresen futnak. Elérkeztünk Gulf Harbourhoz, amikor is a busz nem arra fordult mint szerettem volna. Mondtam magamban, hogy Óóókéé semmi gond a félsziget másik oldalán megyünk, ez még nem jelenti, hogy rossz helyen járnánk. Tettünk egy kanyart és még párat, majd befordultunk egy utcán amior igencsak diszkomfortosan kezdtem érezni magam, nem ismertem fel a környéket. Elővettem mindentudó telefonomat és lelkesen ütögettem a suli címét a googlemapsbe, hogy rájöjjek merre is járunk. Ezt nem kellett volna mert ennek okán nem vettem észre am már ismert utcát ahol le kellett volna szállnunk. Felpattantam a helyünkről és jeleztem  a sofőrnek, hogy a Gulf Harbour suli itt volt és mi itt akartunk leszállni. Sajnos nem tudott megállni rögtön így hát jó 2 km-rel arréb szálltunk le, ami a legnagyobb para volt, a suli dombtetőn van mi meg a völygben szálltunk. Felettünk szép szürke felhők. A nagy ijedségben elindultunk felfele, megcsodáltuk a teljes szivárványt, ami ahogy látom mindennapos esemény köszönhetően a űz eső-napsütés-esőnapsütés gyors váltakozásának. Ekkor megált mellettünk Gergő egyik osztálytársának az anyukája, hogy elvisz minket. Ez azért szuper segítség volt.

Srácok jó helyen minden rendben mikor is végre feltűnt nekem, hogy ami nyomja a vállamat az nem a hátizsékom vállpántja, annak súlya hanem Anna a hordozóban és annaka pántja. Kirázott a hideg, majd kivert a víz és rájöttem, hogy a hátizsákom minden kártyámmal a buszon maradt. A nagy ijedtségben, hogy túl mentünk mikor felpattantam az ülésről, elfelejtettem visszanyólni érte, csak gyorsan szálltunk lea kicsikkel, nehogy tovább menjünk. Elkezdtem hivogatni a busztársaságot, pár kapcsolás, szám keresés után végre tudtam beszélni az illetéskes depoval, akik mondták, hogy mindenképp várnom kell 11-ig, amíg beérkezik a reggeli üzemben levő busz. Akkor fog kiderülni, hogy ott van-e a táskám vagy sem. Oké then, akkor várunk. Majd kiszúrtam, hogy az úttest másik oldalán van az a számú bussz amivel jöttem. Átfutottam megkérdeztem, hogy e megy oda ahol lakom? Kiderült igen, erről az oldalról indul. Még jó, hogy észrevettem, nem igazán jutottam volna haza onnan ahol álltam. A sofőr hölgy rendes volt, mondtam mi történt és hogy konkrlétan semmi sincs nálam, ugye azért felenged a buszra. Természetesen felengedett és megnyugtatot, hogy szerintem meg lesz a táskám.

Hazaértünk Annával, minden oké volt. Vártuk a 11-et. hihetetlen lassan teltek a percek, mint ilyenkor természetes, hogy egy külön időzónába kerül az ember ahol minden perc ólmos lassúsággal lépeget előre, sőt mintha még meg is állnának pihenni.

Végre elérkezett a 11 óra. Vártam még 1-2 percet, mert nem akartam azt hallani, hogy Ó várjak épp befordult a busz a parkolóba mindjárt megkérdezzük. Szóval csörögtem pontosan 11 óra 4 perckor. A hölgynek elmeséltem mi történt. Hallom, hogy körbenéz maga körül és azt mondja, hogy bocsi de itt nincs semmi. Teljes elkeseredés a részemről, épp letenném mikor egyszercsak visszaszól. Azt mondta kék? IGen Igen kék, kék hátizsák. Ja az itt van ponta lábamnál, nem vettem észre. Jöhetek érte. 🙂 próbáljak 4ig odaérni, az iroda akkor zár.

Fúúúúúú. Nagyon megkönnyebültem. Mátét felhívtam, aki már persze keresett, Ő is izgult. Megy érte, mert én csak átszállással tudnék menni és nem akartuk rizikózni, mi van ha valamelyik buszsofőr nem enged fel és akkor ott ragadok félótán vhol Annával.

Szóval ennek az izgulásnak is pozitív a vége. mindenesetre nem tervezem még egyszer elhagyni a táskámat.

0 thoughts on “Mai izgulás”

  1. Pingback: Prius 3 további tesztek – Öt bőrönd

Leave a Comment

Scroll to Top