Október általános pénzügyei
Végre egy „nyugodt” hónap… még jó hogy jön lassan a karácsony, hogy legyen mire költeni:)
Végre egy „nyugodt” hónap… még jó hogy jön lassan a karácsony, hogy legyen mire költeni:)
Vége van a második teljes hónapnak is, a pénzügyek nem néznek ki jobban sajnos mint az első hónapban, de még mindig hihetetlenül sok a random kiadás, és a szeptember sem lesz jobb… Sebaj… haladunk, egyszer talán majd félretenni is fogunk tudni
3 hónap után jelezték, hogy igyekezni kéne a tanulással, mert pl. Kuci le van maradva, hiszen az osztálytársai mondatokat írnak és olvasnak. (kb. 1000 szót tudnak olvasni és 100-at írni) Persze ennek azért van mélysége.
Vége van a második teljes hónapnak is, a pénzügyek nem néznek ki jobban sajnos mint az első hónapban, de még mindig hihetetlenül sok a random kiadás, és a szeptember sem lesz jobb… Sebaj… haladunk, egyszer talán majd félretenni is fogunk tudni
Csütörtökre volt időpontunk az epilepszia vizsgálatra 9:50-re kellet menni a NorthShore korházba Rékuval. Persze izgultunk ezerrel, összeszedtük a papírokat már jó előre, Gergő otthon maradhatott Zsuzsival, tehát tényleg teljes volt az öröm mindenki számára.
Jött pár kérdés a határátkelős postunkhoz, Zsuzsi lelkesen válaszolt, én meg válaszolok itt…
Ez a bejegyzés kicsit hosszú lesz, és próbálok senkit nem megbántani benne, szóval először egy rövidebb, majd egy hosszabb gondolatmenetet fog tartalmazni. Az első az egyszerü válasz, hogy miért nem érdekel a helyesírás, a második meg egy hosszabb:)
Rékának epilepsziája van aki esetleg nem ismerne minket és még nem tudná. Magyarországon a bevett protokoll ha valaki eszméletét veszti, hogy fel kell ébreszteni mindenképp. ennek eredménye volt, hogy egyszer mikor az ovodában volt rohamaRékának és kihívták a mentőt, az csak azért tűvel megszőrta, hogy felébressze. Azóta megtanudtam a neurológusától, hogy ez kb. a legrosszabb amit tehettek, mert ez csak egy újabb rohamot okozhatott volna, amely még erősebb is lehetne.
Pénteken még csak tervnek indult, vasárnap viszont valóság lett belőle, és meglátogattuk Gáborékat, akit a Pappito blogról ismerhettek.
Mindig izgalmas kérdés a pénzügyek, ha másért nem is, de hogy mite számítson az ember. Erről szerencsére mindenki mindig nyiltan beszél, és soha nem adnak kitérő választ az emberek:) lássuk nálunk hogy állnak a dolgok…
Hát eljött a nagy nap. Én már hajnali 5 körül fent voltam, szerintem nem aludtam valami jól, de a srácok is halálra izgulták magukat. Főleg Réka mutatta ki a dolgot, Gergő szokás szerint nem vesz róla tudomást, hogy holnap suli. Pedig ma mennek először iskolába, és ez az igazi tesztje most Új Zélandnak:)
Penteken voltunk a masik suliba a sracokkal, ami lent van Gulf Harbourba. Az elmeny teljesen hasonlo volt mint az elozo, szoval megnyugodtunk. Itt egy minimalisan pozitivabbak voltak a sracokkal kapcsolatba, es nem latszott hogy ketsegbe esnenek hogy nem tudnak angolul.
Ma voltunk a sracokkal suli nezobe. Elso korban a kozeli iskolat neztuk meg, ami a jelenlegi lakastol 5 percre van, es elvileg ide tartozunk