Suli bejelentkezés, avagy hanyadikosok lesznek jövőre?

Egyik bejegyzésünkben említettük, hogy jelezte a suli, hogy jó, ha belehúznak a kicsik a tanulásba. Bele is húztunk, naponta tanultunk velük, gyakoroltuk a betűket.  Emellett bementem beszélni külön-külön a tanáraikkal, majd az igazgatóhelyettes hölggyel, plusz az alsós tanárok vezetőjével is. Kiderült, hogy aki anno szólt nekünk, kicsit túlzott. Ő igen nehéz folyamatnak írta le az évismétlés engedélyezését, kb. lehetetlen kimenetelnek. Ami alapján a srácoknak, hipp-hopp ott kéne tartaniuk mindenben, mint egy angol anyanyelvű gyereknek. Emiatt ijedtünk meg. 

Epilepszia

Rékának epilepsziája van aki esetleg nem ismerne minket és még nem tudná. Magyarországon a bevett protokoll ha valaki eszméletét veszti, hogy fel kell ébreszteni mindenképp. ennek eredménye volt, hogy egyszer mikor az ovodában volt rohamaRékának és kihívták a mentőt, az csak azért tűvel megszőrta, hogy felébressze. Azóta megtanudtam a neurológusától, hogy ez kb. a legrosszabb amit tehettek, mert ez csak egy újabb rohamot okozhatott volna, amely még erősebb is lehetne.

MÁSODIK NAP a SULIBAN

Ígértem folytatást…

Tegnap rekord idő alatt, illetve rekord időben mentek, repültek szinte az ágyba a kicsik. Réka konkrétan Ő maga szólt, hogy akkor most már menjünk aludi, holnap SULI! Mi szóltunk neki, hogy még nyugodtan befejezhetik amit csinálnak van még egy kis idejük, megnézhetenek egy rövid esti mesét is akár. Belegyezett, de ímmel-ámmal. Mi csak néztünk Mátéval. “Mi a szösz?”

A pudding próbája az evés

Hát eljött a nagy nap. Én már hajnali 5 körül fent voltam, szerintem nem aludtam valami jól, de a srácok is halálra izgulták magukat. Főleg Réka mutatta ki a dolgot, Gergő szokás szerint nem vesz róla tudomást, hogy holnap suli. Pedig ma mennek először iskolába, és ez az igazi tesztje most Új Zélandnak:)