Hogyan jutottunk ki...?

Szögezzük le előre, hogy hatalmas mákunk volt. Jó dolgok történtek velünk jó ütembe, szóval szerintem nem vagyunk jó referencia arra, hogy hogyan is kell csinálni, de mivel kérdeztétek lássukunk egy listát a fontosabb lépésekkel.

Kezdjük a legelejéről. A külföldi munka lehetősége már régen is érdekelt, és Zsuzsival is időről időre megvizsgáltuk a lehetőségeket. Nekem is, és neki is van egy elég masszív multi múltja, tehát egyikünknek sem okoz gondot se az angol, se idegen környezetben való mozgás már huzamosabb időt egyikünk sem töltött külföldön.

Szóval éldegéltük az életünket, már megvolt a srácok számára a suli Budán, amikor valahogy megint elém jött a hír, hogy lehetne menni Új Zélandra. Egy jó barátom szintén hasonló időben döntöttek róla, hogy Ausztráliába intéznek maguknak vizumot (augusztus végén indulnak, szintén friss vizumosok…) de egy éve még ők is erősen a gondolkodás fázisában voltak.

Egy szónak is száz a vége elindult a gondolkodás hogyan merre. Erről talán van is bejegyzés, hogy végül miért lett Új Zéland a választásunk. Ezzel persze nem voltunk beljebb, és mivel egyébként jól megvoltunk otthon, csak számolgattuk a pontokat. Ami előre lökte végül a dolgokat az Robival való beszélgetésem. Teljesen random módon rákérdeztem hogy esetleg nincs-e ismerőse aki tudna munkát szerezni kint Új Zélandon.

Persze Robi neve senkinek nem mond semmit tudom, de kb pont ennyire volt random a dolog. Sok ismerősöm van, és kb senkitől nem kérdezgettem naponta, hogy figyi tudsz-e munkát, csak tőle. Nos a válasz valami olyasmi volt, hogy dehogy nem az egyik legjobb barátja most érkezett haza, 3 hónapot „csövezett” kint kiváncsi volt, hogy tényleg annyira olyan-e ahogy mondják, és ezért minimál cuccal járta végig az országot, aminek az lett az eredménye, hogy rájött hogy tényleg jó hely…

Nos vele dumáltam, és itt jött képbe Csanád neve. Persze ez megint senkinek nem mond semmit, én viszont fiatalabb éveimbe rengeteget szerepjátszottam, és a M.A.G.U.S.-al kezdtem aminek ő volt az egyik megalkotója, és még sok minden másnak is. Sajnos már nem foglalkozik ilyesmivel, a Trendsideas-nál ő az IT vezető, és pont programozót keresett, lehetőleg Mesterséges Intelligencia háttérrel.

Nah igen az már külön hab a tortán hogy az Udacityn pont pár hónapja kezdtem el én is a téma iránt érdeklődni, és bár most kicsit befagyott a tanulási folyamat, de remélem hamarosan meglesz ez a nano degreem.

Szóval elkezdtünk dumálni. Ezt most néztem meg Április 20 volt.

Innen gyorsan pörögtek az események, nekem ugye gyerekkori hős, és példakép, akinek hihetetlenül sok jó és izgalmas emléket köszönhetek, neki mondjuk max annyi volt megnyerő, hogy jó témához értek, és megvolt a programozói hátterem és tapasztalatom is.

Innen elkezdődött a lavina, megszületett a döntés, hogy tényleg megyünk szóval elkezdtünk listázni, és eladni az itthoni dolgokat, amiből pl ilyen leírások lettek:

Persze készítettünk tervet is, amiből lehet látni hogy nem egészen 2 hónappal rá a Csanáddal való első beszélgetés után már kint is voltunk.

Ezt a vége felé már nem igazán módosítottam, mert Petra szerint aki a vizumot intézte ez soha nem ment még ilyen könnyen. A legtöbb időt kb arra vártunk, hogy elég időt legyen hírdetve az a pozició amire jelentkeztem kint Új Zélandon, így reálisan meg tudjanak vizsgálni egy két ottani jelentkezőt is, és lássa mindenki hogy ez valóban win-win mindenki számára hogy megyünk.

Mivel a fejünkbe már voltak hasonló gondolatok ezért például a papírokat elég gyorsan összeszedtük, tehát ezzel sem ment az idő, plusz a családtól hatalmas támogatást kaptunk, és bár rettentően hiányzunk nekik, de így sokkal könnyebb volt eljönni, hogy nem kellet szélmalom harcot vívni mindenkivel.

Persze biztos sok apró részlet kimaradt de a nap végén persze:

Jó területen dolgozok
Szeretek tanulni, és bár sajnos nincs mély tudásom egyik területen sem, viszont könnyen alkalmazkodok, és néha jobb sokmindenhez érteni, mint egy dologhoz igazán
Szuper családom és felesegem van, így a döntés közös volt, és nem egyéni
A gyerekek szuper korban voltak ahhoz hogy tökéletes legyen a döntés
Jókor beszéltem jó emberekkel
Felkészült voltam a témában, és nem elvárásaim voltak, sokkal inkább kihívásként tekintettem, és tekintek még most is a dologra.

Persze 2 hónap után még könnyen beszélünk, és még könnyű mindenre azt mondani milyen jó, szóval majd meglátjuk két év múlva:) Remélem nem maradt ki semmi fontos.

Ja igen: Tehát a Trends-nél dolgozok, és webfejlesztéssel illetve Mesterséges Intelligenciával foglalkozok. Illetve részmunka időben még egy pokeres csapatnak segítek szintén IT területen, amiről többet nem mondhatok. A kettő jól kiegészíti egymást, és kicsit sokat melózok, de élvezem mindkettőt, tehát nincs panaszra okom!