Par nap van meg az indulasig, es azon felul hogy meg mindig nem vagyunk menetkeszek, egyre tobbszor kalandozik el a gondolatunk az utolso dolgokon. Kicsit olyan mintha meghalnank, es ujja szuletnenk.
- amikor a berletet vettem meg a honap elejen mar gondoltam ra, hogy lehet hogy tobbet nem fogok BKV berletet venni,
- amikor a netpincerrol rendeltem a minap, lehet hogy tobbet mar nem lesz ilyen
- de lehet persze hogy az utolso par ejszakat toltjuk ebbe a lakasba, es tobbet mar nem latjuk
- utoljara vasaroltunk ebben a boltban
- es meg sorolhatnam…
Ez persze a vicces resze a tortentnek, a kevesbe kenyelmes dolog az emberi kapcsolatok. Lehet hogy egy-egy baratomat most latom utoljara. Ez az elmelet sajnos igaz a csaladtagokra is, es mivel nem en vagyok elkoszono bajnok, egesz biztos hogy ezeket a pillanatokat jobban is meg lehetne elni.
Masreszrol, amig 20-30 eve az emberek leveleztek, 10-20 eve email-eztek, addigra ma mar a messzi is kozel van, es persze nem lesz ugyanaz mintha eloben talalkoznank, de sok szempontbol sokkal tobb dolgot meg tud osztani az ember, igy hogy tavol van mint sem kozel.
Egy szonak is 100 a vege akitol nem sikerult elkoszonnom, vagy nem ugy ahogy terveztuk, attol sorry, es irany a virtualis ter es kapcsolattartas:)
tavol bar megis kozel…
