Gondolkodtam hogy megírjam-e ezt, de mindig csak lelkesítő dolgokat írok, szóval jöjjön pár árnyoldal story is, mármint amiket én tapasztaltam eddig… Kemény ittlétem két hónapja alatta.
A kihangosított mobiltelefon esete:
A minap vásárolgattam a New World-be. Nyugodt hely, mindig is az volt. Az emberek mezitláb nézelődnek, ha valaki megáll kocsival kikerülik, nem lökik fel. A gyerekeknek szezonális gyümölcsök vannak kint, ingyen lehet venni belöle, így a srácoknak nem jut eszébe bent szólni mindenért, hogy vegyük meg, mert éhesek lesznek…
Szóval a hangulat idili, az ember tényleg a menyországban érzi magát – mondjuk az árcédulák hamar visszarángatnak a valóságba:). Nah, de a lényeg… mászkálok én is, mire egy éles beszéd hang üti meg a fülemet, valaki mobil-telefonál, és nagyon magyaráz. Ez még oké, de hamar rájövök hogy a telefon kihangosítva van… értelmét tényleg nem látom hogy miért jut valakinek eszébe kihangosítani a telefont egy üzletbe, és úgy ordítani bele… de biztos.
Egyébként tényleg az ittlétem során még soha nem láttam ilyen jelenetet, hogy valaki olyan dolgot csinálni ami kb tök egyértelmű hogy másokat tuti zavar, és kb semmi szükség nincs rá (kivéve a petrol-head-eket, de erről később). Mindegy… mászkáltam tovább.. Túlélem valahogy, az üzlet nagy szóval másik irányba indultam el. Pár perccel rá magyarul káromkodik valaki a közelembe, a következő kanyarba látom hogy az előbb említett emberi lény az. Rögtön világossá vált, hogy miért van kihangosítva. Magyarul kevesen tudnak kiwi földön. Számomra persze teljesen érthetetlen még mindig hogy ettől még miért kell kihangosítani a telefont, de legalább érthető lett, hogy ő miért tudja ilyen szinten nem figyelembe venni a környezetet, csak a saját kis világában élni…
Drasztikus élmények az autopályán…
A kiwi közlekedés megér egy külön posztot, de a lényeg, hogy az emberek általában nagyon nyugodtan közlekednek. Az hogy sima főúton megelőzzenek, zero esélyed van. Komolyan, nagyon-nagyon lassan kell ahhoz haladni hogy idegesek legyenek az emberek, és ha még meg is előznek, sincsen dudálás, anyázás semmi, megy mindenki a saját dolgára tovább.
Viszont általában a gyorshajtás nem ismert fogalom. Reggel szorgos hangyák módjára megy mindenki be a sorba, megszokott ütembe. Mi is így tettünk Csanáddal, amikor hirtelen azt látjuk hogy valaki balról előzve (itt ugye minden fordítva van) bevág elénk és folytatja az utját erősen túllépve a megengedett sebességet. Viccesen hangzik hogy két hónap alatt mennyire hozzá lehet szokni hogy nyugodtság van, és hogy meg tudja az embert egy ilyen esemény döbbenteni, ami máshol teljesen megszokott… Ennyi…:)
Petrolhead-ek:
Általában igaz ugye hogy nem nagyon zavarják az emberek mások környezetét… Nah de vannak a petrol headek, akik általában a környékünkön rodeóznak. A lényeg hogy az autó „menően” krva hangos legyen. És tényleg az, és esténként ott köröznek újra meg újra a házunk körül. Ez annyira nem vicces dolog, de mondjuk nekem még egyszer nem okozott gondot elaludni tőlük, és beszélünk kb 2-3 körröl max…
Ennek a továbbfejlesztett változata az volt, amikor az egyik motoros banda tagja a harley-jével a bevásárlóközpont járdáján ment végig csiga tempóba, de maximum hangerőre bőgetve a motorját és nézelődött nyugodtan… Futurisztikus volt a látvány, de a hangja szörnyű volt:)
Auckland részeg fiatalok:
Azért fontos látni hogy a nyugodt életnek itt is megvannak az árnyoldalai. Amikor valami „felfoghatatlan” történik, például néhány fiatal részegen bulizik a vonaton, akkor az emberek számára ez annyira sokkoló hogy meg sem mertek mozdulni és segíteni egymásnak…
Szóval az éremnek még mindig két oldala van, maximum itt kicsit többször lesz fej, mint írás:)
Pingback: Mi kell egy Új Zélandi kiutazáshoz? – Öt bőrönd
Pingback: Alvás… csend és nyugalom – Öt bőrönd