Hát eljött a nagy nap. Én már hajnali 5 körül fent voltam, szerintem nem aludtam valami jól, de a srácok is halálra izgulták magukat. Főleg Réka mutatta ki a dolgot, Gergő szokás szerint nem vesz róla tudomást, hogy holnap suli. Pedig ma mennek először iskolába, és ez az igazi tesztje most Új Zélandnak:)
A tegnapi nap igazi bolondok háza volt, de persze a jó értelembe. Még utolsó nekifutásként elmentünk bevásárolni, és visszavinni pár dolgot a Warehouse-ba, aztán a Countdown-ba vettünk Gergőnek olyan müzlit amit Ő szeret, végül hazajöttünk hogy megyünk délután usziba.
Ebből persze nem lett semmi, helyette a srácok punnyadtak mi meg Zsuzsival újra összeszedtük mit kell ősszekészíteni reggelre, hogy kevesebb feladat legyen. Szóval bepakoltuk a hátizsákokat, amikor kiderült hogy Gergő hátizsákja kicsi. Sebaj lementem újra a Warehouse-ba és vettem neki egy nagyobbat. Felcimkéztük, mindenüket, de a vásárolt könyveket, füzeteket nem, mert azok majd a közösbe mennek az osztály teremmel.
Újra végigfotoztam Réka epilepszia papírját, hogy meglegyen digitálisan is, de ott van kinyomtatva több oldalon keresztül, hogy miket kell csinálni ha baj van, így a tanárok tudják pontosan ki a doki, mire kell figyelni, és hogy NE ébresszék fel őt roham után hanem hagyják aludni. Itt egyébként ilyen leírásokra kell gondolni:
Persze ezzel még nem volt vége, a cipőket kitakarítottuk, ruhákat is átnéztük felcimkéztük, majd én elkezdtem lerakni a srácokat, Zsuzsi meg reggelit és ebédet csinált nekik. Szóval este 9 órára még terveztünk Game of thrones nézést, de az ma este is elmaradt… Pedig már vagy 6 napja kijött, és még mindig nem láttuk:)
Szóval izgalmak a köbön, és még reggel sem lesz vége, mert persze ha sikerült beterelni őket az osztálytermekbe, Zsuzsinak meg csomó elintézni valója van: gyógyszereket leadni, plusz váltás ruhát szerezni, megtudni ki melyik osztályba jár, orvosi papírokat leadni, és még ki tudja…
De egyszer ezek az izgalmak is lecsengenek, és rutinná válnak remélhetőleg, hogy új izgalmakat kelljen keresnünk. Soha rosszabbat:)
Hát, nem unatkoztatok, az biztos. Nagyon várjuk mi is, hogy s mint zajlott le az első nap az iskolában.
Azt elhiszem, hogy kipurcanatatok.
Sok-sok puszi!!
Reméljük, egyre könnyebben veszik majd az akadályokat! Van elég dolgotok a beindítással! Napról napra ügyesebbek,önállóbbak lesznek! Biztosan szeretettel,megértéssel fogadják óket!