Vége a suli szünetnek, ezért szerdán ismét kocsikázok, tehát a család AT-HOP-olni fog (Auckland Transportation, magyarul a helyi BKV). Gondoltam elintézek nekik mindent ma, hogy legyen bérletük, jogosultak legyenek a gyerek kedvezményre és hasonlók. Lássuk a brutális folyamatot amin végig kellett szenvednem magamat. Kis csalás volt azért benne: nekem már volt kártyám.
- Tehát felcsattogtam a weboldalra, és megnéztem hol lehet a legközelebb kártyát kapni. Sajnos postázni már késő lett volna, szóval személyesen kellett intéznem a dolgot. 1 perc alatt megvolt a hely, automatikusan láttam hol vagyok, semmi humbug, csak az info
- 600m volt egy bolt aki árult kártyát, ezért elcsattogtam oda. 8 perc séta, közben dumcsi Zsuzsival
- Vettem 3 kártyát, töltöttem rá pénzt, és a sajátomére is raktam pénzt biztos ami biztos. Nem kértek semmi mást csak ennyit. 3 perc volt.
- Visszajöttem a munkahelyemre 8 perc.
- Felmentem a weboldalra, és regisztráltam a 3 kártyát kapcsolt felhasználóként a már meglévő kártyám alá. Bevittem az adatokat, és már meg is voltam. 5 perc
Nem nem kértek semmi igazolást, hogy a gyerekek gyerekek. Gondolom majd ha ellenőrzik őket, akkor úgy vannak vele hogy úgyis lebuknak, de addig is fizetnek. Meg gondolom hogy amikor lehuzzák a kártyát a vezető is látja hogy felnőt vagy gyerek az illető.
Szóval fél óra alatt megvolt minden sorbanállás, felesleges kérdés és egyéb dolgok nélkül. A weboldal fent látható tiszta egyszerü és vagány. Ja és működik a kártyás és bankos fizetés is simán.
Micsoda bürokrácia!
Pingback: Apple pay – Öt bőrönd