Hat elerkezett az utolso hajra is. Kevesebb mint 24 ora van hatra az indulasig. Akitol nem sikerult elkoszonnom rendesen sorry, de most mar az utazas van a fokuszban…
A gondolataimat most a csalad es az utazas koti le, es hogy minden rendben es jol sikeruljon, vagy ha gebasz van akkor az agyam ott legyen es ne mashol. Persze mindenre nem tudunk felkeszulni, de viszonylag kipihentek es fokuszaltak szeretnenk lenni az ut alatt Zsuzsival.
Nagyon koszi a felajanlasokat hogy kivisztek minket kocsival, de nekem ez kenyelmetlen dolog. Nem szeretnek small-talkolni, hanem magunkkal akarok foglalkozni. Atbeszelni a sracokkal hogy mire figyeljenek, hogyan viselkedjenek, miert fontos:
- hogy eleget igyanak az uton
- hogy probaljanak aludni
- hogyha azt mondjuk hogy pakolas, akkor pakoljanak
- ha azt mondjuk indulas, akkor ne fussanak vissza, ha egy pluss ott maradt
- ha elvesznek mit kell csinalni
- es meg sorolhatnam
Minnel tobbet halljak, annal kisebb az eselye, hogy utkozben 5-szor kell elmondanom, es talan eleg lesz csak 1-2-szer. (csodak nincsennek, tuti nem fognak emlekezni semmire, csak amikor kerem oket hogy emlekezzenek:) )
Masreszrol ott lesznek a szulok, akiktol igen nehez az elvalas, de nekik meg nehezebb… szoval azt a keves energiat, ami marad meg, inkabb rajuk szeretnem iranyitani, es nem masra:)
Utkozben, meg amikor megerkeztunk persze jelentkezunk, probalunk lelkesen irni, de most kicsit offline mode-ba kapcsolunk… Es ezt Anna is igy gondolja:
Aztán csak ügyesen!