Geri ugye korházba volt, Rékával táboroztunk Anna, meg hát Anna. Mindenhol kérdezték, hogy tudunk-e valakit hívni rokonokat, mi meg mindig szomorúan mondtuk, hogy sajnos nem. Kicsit egyedül éreztük magunkat, ezért is volt szuper érzes hogy amint megjelent pár poszt rögtön mindenki kérdezte hogy segíthet a környékről.
Orsi és Attilák például nem érték el Zsuzsit, ezért a weboldalon keresztül írtak nekem, hogy vinnének kaját, hogy Zsuzsinak ne kelljen főznie. A vége az lett hogy 3 napi hideg élelmet kaptunk – bár Gergő negálja ezeket a dolgokat – Réka, Anna, Zsuzsi Máté falja. Oly annyira, hogy Zsuzsinak megjött a kedve ismét főzöcskézni, pedig az első probálkozások nem voltak biztatóak… De hát látja hogy lehetséges itt is finomat főzni. Szóval megathx!
A suliból 3-4 tanár külön írt hogy reméli jól van Grego, és mihamarabb jön a suliba. Aztán megnyugtattak minket, hogy mérges pókok nincsennek Új Zélandon kivéve azok amikkel mi találkoztunk:). Ennek örömére Zsuzsi be is szerzett pókírtot, és végigirtotta a lakást. Egyébként mások is mondták hogy bizony van a környéken az egyetlen veszélyes pókfaj a white tailed szóval a pókírtás nem rossz gondolat:)
A pokereseknek bár felajánlottam hogy jöjjenek a korházba, de nem éltek vele, és mentek Zoliékhoz, ahol bár volt kutya, de végül nem harapott meg senkit, szóval a mestertervem hogy kutyaharapással mégis meg kell látogatniuk minket kudarcba fulladt.
A korház amikor megtudta hogy nem tudjuk megoldani az ottalvást első éjszka, külön dadust hívott Grego-hoz, aki leste minden kivánságát. Jól megvoltak, és nem félt egyátalán, de reggel amikor megérkezett Anya, volt egy kis érzelmi kifakadás, hogy most már azért nagyon hiányoztunk…
A legdurvább egyébként Anna volt, aki amikor meglátta hogy Gergő végre hazaért odaspurizott hozzá, és 1 percig csak ölelgette. Hihetetlen volt látni az egy éves lányunktól hogy ennyire vágta hogy nem volt ott a tesó, és most jött meg. A legjobb az egészba az volt, hogy utána életében talán először ÁTALUDTA az estét. Egy éves korára, leraktuk, és reggel fél hétkor ébredt…
Persze a család is aggódott otthon, de ők az aggódáson kivül azzal segítették a legtöbbet hogy nem kellett külön beszélni mindenkivel, hanem látták és megelégedtek a bejegyzésekkel:)
A cégnél bent is hihetetlen megértő volt mindenki, plusz szuper volt hogy pénteken tudtam home-officeolni, mert pl Réka a tábor második napjáról már hazajött, mert éjszaka nem tudta magát kialudni. Egyébként ez jó tanulság, hogy persze tök jók ezek a táborok, de Rékanak tényleg hihetetlen fontos a nyugi, és az alvás. Szóval az Új Zélandi létet neki találták ki. Senki nem kényszeríti hogy 7-re járjon suliba, szóval mindig ki tudja magát aludni
Anyhow, ha valaki kimaradt volna bocsi! és köszi mindenkinek az aggódást megvagyunk!
Végre együtt az egész család! Próbáljatok pihenni valamennyien!
10 napja nincs post! Jol vagytok?
megyek pokerezni holnap:)