Eleinte nem tartottam fontosnak, hogy ékezettel blogoljak, mert aki olvassa az úgyis meg fogja érteni, hiszen magyar:), viszont az itt töltött lassan egy hónap kezd ráébreszteni arra, hogy ez nem biztos hogy mindig így lesz. Tanulva az itteni magyarak példájából Gergő, és Réka még csak csak, Anna viszont már szinte kizárt hogy ékezet nélkül olvasson blogot tőlem.
Tehát eldöntöttem, hogy próbálok ékezettel bloggolni, ami természetesen magával fogja hozni a rengeteg helyesírási hibát is, viszont a jövőben egyre drasztikusabb ütembe fejlödő fordító programoknak, nagyobb és nagyobb esélyük lesz értelmet találni az itt leírt dolgokba, mint eddig.
Persze jogos a kérdés, hogy miért gondolom azt hogy a srácok nem fognak tudni majd olvasni magyarul. A tapasztalatok azt mutatják, hogy ez még azoknak a családoknak is fejtörést okoz, akik erre fokuszálnak, és figyelembe véve, hogy mi ezzel a kérdéssel kevésbe foglalkozunk, így szinte teljesen esélytelen hogy az olvasás menjen majd a srácoknak.
Arról nem is beszélve, hogy hamarabb fognak érdeklődni egy kínani nyelv iránt, lévén kicsit több itt a kinai mint a magyar, mintsem hogy eszükbe jutna az anyanyelvük.
Persze ez lehet eretnekségnek hangzik, de én inkább azt gondolom hogy realista és praktikus gondolkodás. Ez megfigyelhető egyébként az itteni életformában is. Tanítani akkor próbálják a gyerekeket amikor az érdeklődik a tanulás iránt, és azt próbálják tanítani ami iránt érdeklődik. Ehhez persze megfelelő környezetre van szükség, hogy a gyerek érdekődjön:)
Magyarul előbb fognak találkozni számukra más érdekes dolgokkal, és inkább ott fogják mélyíteni a tudásukat. Fogos ravasz kérdés lesz még a magyar nyelv használata. Itt sincsennek illuziók, de itt legalább van esélyünk probálkozni, mert Zsuzsival magyarul beszélünk – és szerintem fogunk is – még jóidejig:) Tehát Annának azért lesz esélye legalább érteni a nyelvet, bár abban biztos vagyok hogy Rékaék 1-2 év mulva az angolt fogják választani ha beszélni kell egymas között…
Azért az jó lenne, ha nem felejtenének el magyarul! Kettőjüknek mindig lenne egy titkos nyelve.
Erre kicsi esélyt látok, bár ha elfelejtenek, legalább Zsuzsival lesz tiskos nyelvünk:) Egyébként itt inkább azt probáltam leírni, hogy ha valamit nem használnak nincs rá szükségük, és nem elég kiváncsiak hozzá hogy fejlesszék akkor menthetetlnül más számukra fontos és érdekes dologra cserélődik. A beszéddel még nincs így:)