Az egészségügy itt sincs ingyen, ezért mielőtt kijöttünk alaposan körbejártuk a témát, hogy biztosak lehessünk abba, hogy az alapbiztosításunk rendben van. Szerencsére mindenki makk egeszéseges, csak Rékucinak van egy nagyon gyengus epilepsziája. Ettől függettlenül ezt nagyon komolyan vesszük, szóval Zsuzsi az első doki látogatásnál már egyeztet is felülvizsgálati időpontot.
Mivel ez speciális ellátást igényel, a doki beutalót tud csak intézni, persze sorbanállásos a dolog. A következő vizsgálatra kb 4 hónap múlva lesz lehetőségünk menni, de Magyarországon is 3-4 havonta kellet a dolog intézni, szóval ezzel nincs is semmi gond. Pár nap múlva a postaládában találtunk egy levelet, hogy értesítik Réka szüleit, hogy felkerültunk a listára, várjunk türelmesen, illetve ha esetleg mégsem szükséges a vizsgálat, akkor le tudjuk mondani emailen telefonon.
A következő héten kaptunk egy másik levelet, ahol tájékoztatnak minket, hogy a vizsgálat nem jár automatikusan ingyenesen, szóval vagy mutassuk be a papírjainkat, hogy jogosultak vagyunk ingyenes eljárásra, vagy tudjunk róla hogy lehet hogy pénzbe fog kerülni. Gyorsan összeszedtem hát a papírokat, és elküldtem nekik emailen (lehetett még telefonálni/faxolni, vagy személyesen bemenni). Másnap már jött is az email hogy minden oke, majd szólnak ha sorra kerülünk.
Imádom ezt a fajta értelmes ügyintézést. Nem kell órákat telefonálni várni, könyörögni hogy emailen küldhessünk valamit. Simán egyszerüen mindenkinek természetes, hogyha valamit meg lehet könnyen és egyszerűen oldani, akkor azt oldjuk meg könnyen és egyszerűen. Kiváncsi leszek még a vizsgálatra egyébként, de az élmények alapján szerintem az is menni fog mint a karikacsapás.
Meglátjuk na…:)
Úgy legyen!
Pingback: Rékaval az orvosnál – utazás az Új Zélandi egészségügyben – Öt bőrönd