Tegnap utolérte Rékát a honvágy. Leesett neki hogy haza kéne menni ahhoz hogy lásson mindenkit, szóval szólt is, hogy neki ez most elég volt, és mehetünk haza.
Ez után egy hosszabb beszélgetésünk következett amiből persze nem tudtunk jól kijönni. Jöttek a kérdések, hogy miért jöttünk el, amit ugye nehezen magyaráz el az ember egy hat éves gyereknek akinek éppen mindenki tökre hiányzik.
Ugye nehéz dolgok ezek, Rékának és Gergőnek egyre jobban megy már az angol, de még nem magabiztosak, arról nem is beszélve hogy mivel a külső kerületekben lakunk a programok viszonylag állandóak. Hétvégén uszi, szülinapozás, séta ilyesmi. Nincs nagyizás, nincs túl sok mozi sem, annyira még nem megy az angol hogy élvezzék.
Persze jön majd a nyár és olyan helyre költözünk ahol több haverjuk ismerősük lesz, szóval ez megoldódik, de a család messze, és ami otthon felfoghatatlan volt, hogy messze leszünk, és könnyedén elintézték, hiszen skypon tudunk beszélni miért izgultok, az most hogy valóság lett annyira nem frankó:)
Szóval egy órás világmegváltó sírás után hirtelen jött a kérdés, hogy „Apa kalózozunk-e?” amivel lezártuk az összes bánatot, és utána már nem került szóba az este a dolog. Annyira nem hogy 9-kor még boldogan osont ki, és mutatta hogy szellemeket szaggatott a zsebkendőből, Zsuzsi nagy örömére:). Aztán szerintem aludt, mi biztosan.
Sok okos gondolat nincs persze, számonkérni nem tudott rajtunk mit, mivel a legelején elmondtuk nekik többször hogy mi lesz, és persze kiemeltük indokoknak:
- angolul tanulni jo dolog, az internet nyelve is pl az angol, és több lehetőségük lesz az életbe ha tudnak angolul
- vagy hogy a suli kicsit másképp nézne ki otthon, pl padokba kellene ülni, és nem lenne mokázás
- Gergővel sem tudnának együtt járni, és gergő nagyon szomorú lenne
- Aztán Réka hozta fel teljesen magától, hogy nekem biztos fontos hogy visszaköszönnek az emberek:)
Szóval gyerek szemmel nézve értelmes dolgokat nem tudtunk mondani, de ez náluk sokkal hamarabb el fog múlni, mint mondjuk majd nálunk ha kialakul… A legfontosabb tanulság az volt, hogy még jókor jöttünk, később még sokkal rosszabb lett volna, és hogy jó volt a legelején öszintén elmondani nekik, mégha nem is teljesen értették, de most megtapasztalták, hogy néha érdemes végighallgatni és átgondolni amit mondunk…
Arany,kicsi csillagvirágok! Majd belejönnek!
Drága kis Bogaram! Biztosan meg fog vigasztalódni – mint az az „Apa kalózozunk”-ból látsdzik. De azért még egypárszor ez téma lesz – szerintem. Puszi!