Dettiék – hugom – voltak plakát kiállításon és átküldték ezt a képet. Talán ez az egyik legnehezebben feldolgozható dolog ami Új Zélanddal kapcsolatos.
A távolságot feldolgozni. Mondjuk ha az emberfia introvertált mint én, akkor a dolog könnyebben megy persze, de még így is jól esne néha néha random barátokkal, ismerősökkel dumálni egyet a semmiről. Vagy elmenni moziba, vagy csak kajálni, vagy barmi.
A legnagyobb gond az időeltolódás. Jelenleg ez most 10 óra, de ha meglesznek az időátállítások, akkor pontosan 12 óra lesz. Így ha még telefonálni is van kedvem sem tudok mert mindenki alszik. A reggel meg az esték a családé szóval nehéz kivitelezni a dolgot. Persze itt is vannak barátok ismerősök, de sok idő kell ahhoz hogy kialakuljon ugyanaz mint otthon, és persze ez a rész soha nem lesz ugyanolyan mint ott.
A pozitív példa persze mindig a gyerekek. Eleinte szarra aggodtuk magunkat rajta hogy hogy lesznek barátaik, vagy úr isten csak magyarokkal fognak beszélni, és nem fognak soha megtanulni angolul. Nos jelenleg ott tartunk már hogy az alap kifejezéseket, már siman szebben mondják mint mi, és természetesebben. Szóval barátok lesznek, és a beilleszkedés is könnyebb nekik mint nekünk.
Mindig szoktam mondani hogy kell egy jó cél, és szerencsések vagyunk Zsuzsival hogy ennyire szeretjük egymást, de teljesen megértem hogy mások számára egy ilyen döntés meghozatala lehetetlen lenne…
Egyébként Anna kedélyállapota javul, most mi robbantunk le Zsuzsival mindkettőnknek fáj a torka, plusz én ma 11 órát aludtam, és szétrobbant a fejem. Holnap költözés, nem fogok dolgozni, hanem várom a butorszállítókat, és már előre röhögök, hogy kiwi szokás szerint senki nem fog megérkezni időben:)
Próbáljatok meg vigyázni magatokra is! Csak túl lesztek a költözködésen ,majd hamarosan könnyebben mennek a dolgok! Hajrá! Hajrá!
Jobbulást Nektek! Sok sikert a költözéshez!