Törött lábújj, kalandozás az Új Zélandi egészségügyben

Egy hete Zsuzsi belerugott a fém szék lábába, és sikerült eltörnie a kis lábújját, szóval ismét volt lehetőségünk tesztelni az egészségügyi rendszert.

A dolog este történt, és eleinte nem is tulajdonítottam neki túl nagy dolgot, Zsuzsinak persze fájt, de a srácokat le kellett rakni, szóval az ágyba néztük meg alaposabban a dolgokat. Nem álltak túl jól a dolgok. A lábújj kifelé állt, és nem akart visszamenni a helyére, plusz inkább jobban fájt mint kevésbe. Mivel hosszú hétvége volt, szombat, így lövésünk sem volt mit csináljunk, tehát jött az internet. (itt október 23 a Munka Ünnepe, így szünnap itt is)

Viszonylag gyorsan eljutottunk a healthline oldalára, ahol Zsuzsi 20 perc beszélgetés után egy képzett növérrel arra jutott hogy holnap reggel korház. (A lényeg az volt, hogy jut-e vér a kislábujjamba vagy sem. 😉 ugyanis elég természetellenes szögben állt.:) – elnézést minden gyengeidegzetu és vizuális olvasótól 😉 A beszélgetés kellemes volt nyugodt, minden részletet megkérdeztek, felajánlották hogy küldenek mentőt ha kell – nem kellett, és a végén újra elismételtettek mindent vele, hogy biztosak legyenek benne hogy megértette a dolgokat. (Maga a beszélgetés, hogy egy kedves egyértelmuen hozzáérto növérrel beszéltem aki nem sajnâlálta az idot, hogy elmagyarázza részletesen mi-minek a kovetkezménye, mit miért kérdez, roppant megnyugtató volt és koszi fejezetten segített elviselni a fájdalmat)

Egy két fájdalomcsillapító után a reggel gyorsan jött. Annát én etettem az éjjel, szerencsére csak kétszer kelt, és nem volt gondja velem sem. Zsuzsinak „csak” egyszer kellett bemenni elaltatni:) –Ez szuper jól jött!;) 

Egy szó mint száz, reggel robogtunk a korházba a baleseti osztályra North Shore-ra. Ezt a helyet már jól ismertem, Rékával itt voltunk epilepszia vizsgálaton. A menet a szokásos volt, parkolás után követtük Zsuzsit a balesetire, aki mire már beértünk túl volt a betegfelvételen – kapott karszallagot, és 5 perccel később már hívták is be.

A gyerekekkel kint vártunk felkészülve a hosszú napra kivételesen hozhattak mindenféle dolgot:

Zsuzsi kapott bent fájdalom csillapítot, szurit is, majd röngtenezték, visszahúzták a kisújját, kapott rögzítő kötést, és már mehettünk is. – Itt mindenképp el kell meséljem az élményt; fekszem a betegágyon ahol a kedves fiatal noverke próbálja a röntgen kép alapján visszarántani a kisujjamat a helyére. Nem fáj, de elég fura és groteszk élmény, hogy inkább becsuktam a szemem es befogtam a fülem. Párszor észlelem, hogy a novérke kiment a szobából, majd vissza. Egyszercsak egy öblös mély férfi hang megszólal :”- They said, MANpower needed here! Hahhahaa! Férfi erore van itt szukseg!” Kinyitom erre a szemem és egy szép nagy nem ma barnult ápoló fiú vigyorog rám, majd a lábujjamra. Konkrétan felröhögtem, majd azért egy könnycsepp is kicsordult.:) és megköszöntem a HEADSUPot:) hogy elöre szólt. Végülis megúsztam. Bejött egy gyakorlotabb novér aki egyszercsak megragadta se szó se beszéd és hipp-hopp visszakerült az ujjam a helyére. A fiatal noverke azért egy picit elfehéredett, a mellettem várakozó férfierö újra kivillantotta hófehér fogsorát és csak ennyit mondott : „False alarm 🙂 hahhaha” Téves riasztás”. Végül, én egy jó emlékkel távoztam. 

Egy óra volt az egész, Anna persze bealudt. Kaptunk papírt, hogy számlát majd küldenek ha nincs biztosításunk.

És akkor a millió dolláros kérdés. Van-e biztosítása a bevándorlónak Új Zélandon. Nos mivel közben elkezdtem kijelentkezni a magyar egészségügyből Szirom segítségével, a határátkelő blog utmutatása alapján ezért utána jártam a témának.

Nem untatok senkit a részletekkel, a módszertan a következő volt – mivel Új Zéland nem Európai tagállam, ezért nem triviális:

Szóval a postás most hozta a levelet, hogy nem kell fizetnünk semmit, és remélik hogy Zsuzsi hamarosan meggyógyul, és ha munkahelyi baleset volt, ne felejtsünk el szólni róla… Sweet….

9 thoughts on “Törött lábújj, kalandozás az Új Zélandi egészségügyben”

Hozzászólás a(z) Anett bejegyzéshez Cancel Reply

Scroll to Top