Második -harmadik nap
Következő nap Máté vitte el a gyerekeket magával, én maradtam otthon, mert iskolám volt, illetve beadandókat írtam, mert határidőim voltak. Sikeresen le is adtam mindent amit kellett, reszt vettem a tanuló csoportom hívásán is. Részemről hatékony napot zártam.
Ezalatt a srácok elmentek a Warner Brothers Theme Parkba – ahol is, Máté meglepetésére a jegy eladó úgy gondolta, hogy Új-Zéland a szomszéd, igy helyinek számít minket, vagyis megdobta egy eves bérlettel Mátét a 4 nagy helyi vidám parkba. :D:D nem értjük, de nagyon örülünk, igy most kb. ha nem is minden nap, de minden nap ez lesz program :D:D
Amúgy a vidámpark, persze roppant mód tetszett a gyerekeknek, óriás hullámvasutak, film hősök mindenfele. Mivel most van az ausztráliai iskola szünet, igy rettentően sokan volt, órás sorok voltak néhol. Máténak annyira nem jött be a hely, de hat a gyerekeknek volt ott, ok meg jokat szórakoztak. Mindenesetre megbeszéltük, hogy a következő nap, mindketten tudunk menni, igy nem vidámparkozunk megint, amúgy is picit felhősebb nap volt, szóval kirándulást szerveztem.
Springbook National Park
Kb. egy órányira található a szállásunktól a Srpingbrook National Park, amiben több gyönyörű vízesés van, érdekes es hatalmas kő formációk, gyönyörű erdő. Szóval minden ami kell egy jó kiránduláshoz, Igen barlangok is vannak. 😀
Ez a nap érdekesre sikerült nagyon. Mikor mar majd odaértünk, útelzárással találtuk szembe magunkat. Vissza kellett fordulnunk es egy elég nagy kerülővel tudtunk csak eljutni a cél állomásunkra. Az egy órás út igy majdnem 2 órás lett.
Megérkeztünk, fantasztikus kilátás fogadott, mivel hegytetőn voltunk. Elindultunk a túra úton, ami fantasztikus környezetbe vitt. Olyan érzésem volt, mintha óriások földjén járnánk. Óriás kövek, óriás fák, minden óriás. Az út maga hatalmas kövekkel volt néhol kirakva ami csak fokozta azt az érzést mintha törpék lennénk az óriások földjén. Egy ütembe jött velünk egy idős házaspár, akik állítólag láttak kígyót igy szóltak, hogy figyeljünk hova lepunk. Mi nem láttunk egyet sem, vagy csak simán halk léptű Annánknak köszönhetően jól elijesztette őket 😀
Elértük ezután az iker vizesest, ami egy nagyon kellemes es gyönyörű mini medencébe zubog, amiben épp fürödtek is. Be lehetett menni a vízesés mögé is, ami külön elmeny volt.
Innen folytattuk az utunkat tovább lefele a hegyen, amikor is rájöttünk, hogy mivel plusz egy órával hosszabban utaztunk, a tervünk ,hogy majd a túra után eszünk a helyi kis kávézóban nem rossz, csak épp mindenki rettenetesen éhes kezdett lenni. Volt nálunk par, de nem sok ennivaló amit meg is ettek. Gyerekek, de arra nem volt elég, hogy a teljes körútra megtegyük, ami meg kétszer ugyanannyi táv lett volna, viszont a nagyja lefele, majd meredeken visszamászva. Szóval úgy döntöttünk Mátéval, hogy inkább visszafordulunk, az a tuti. Majd a természettől kaptunk egy kis adrenalin lökést, mivel a fal / szikla/ fák omlani kezdtek es gurultak lefele felénk. Én elől mentem a lányokkal, akiket a falhoz löktem, de hallottam, hogy nem a mi irányunkba gurulnak, hanem Máté es Gergő magasságában omlik a fal.
Kiderült jól hallottam, mellettük gurult le egy hatalmas fa ami megadta magát es kifordult a talajból, valószínűleg egy nagyobb kődarab esett rá. Máté hősiesen Gergőre vetette magát es úgy tolta a falhoz, picit összeütve a lábát, de a lényeg, hogy senkinek semmi baja nem esett.
No es mar is nem volt gond az éhséggel, leesett cukor szinttel, az adrenalin kitartott egy jó darabig. Szerintem ezután egy extrém jó tempóban mentünk visszafele az úton, észre se véve, hogy alapvetően folyamatosan felfele megyünk 😀
Visszaérkeztünk a parkolóba, behuppantunk az autóba, elindultunk vissza varosba. Megyünk megyünk, es egyszer csak egy motoros rendőrrel találtuk magunkat szembe az útközepén, aki szettart karokkal mutatta, hogy visszakell fordulnunk, baleset történt az utat lezárták.
Igy újabb ujratervezes :D. Újabb nagy kerülő. Folytattuk az utunkat, picit meg-megszeppenve, hiszen nem ismerjük a terepet, térerőnk sokszor konkrétan nulla volt, a benzinünk kezdett kifogyni, igy Mátéval fejben azt terveztük, miképp, hol, hogyan aludjunk, szerezzünk benzint. Házakat elvetve lehetett csak látni. Majd végre megláttunk egy kávézót, aminek megorültünk, be is kanyarodtunk amikor észrevettük a lépcsőre elhelyezett kiírást, “Closed”.
Igy épp mikor vissza akartunk kanyarodni az útra, egy pasas rohant utánunk, hogy melyik irányból jövünk. Mutattuk neki, aminek megorült, mivel O pont arra akart menni, de hallotta, hogy valami baleset volt. Mondtuk igen, arra most tuti nem tud menni. Megbeszéltük ki hova akar menni, megállapítottuk a térképről, hogy jó fele megyünk, az az egyetlen ut van amerre mehetünk, es azt is, hogy benzinkút jo ideig nem lesz.
Viszont mint mindig ebből is valami jó sült ki. Szépen figyelmesen vezetett Máté, gurultunk ahol gurulni lehet, majd végre beértünk lakott területre, ahol újabb kávézót láttunk, ami nyitva is volt. Benzin nem volt, de annál finomabb totál Vegán ételeik. Tény az éhség a legjobb szakács, de szerintem enélkül is rettentő finoman főztek. Réka segítségével, Annus összepacsizott a tulaj egykorú lányával, igy meg egy mini játék is alakult nekik.
Ezután mar megnyugodtunk ,tudtuk nemsokara less benzinkút, ami igy is lett. Megtankoltunk, hazagurultunk es nem kell mondanom, aznap is elég korán kidőlt mindenki.
Elmenyekkel teli, kalandos es gyönyörű napot zártunk. 😊
