ELSŐ NAP az ISKOLÁBAN

Ezen is túl vagyunk 🙂

Nagyon vártuk már ezt a napot. Ma volt a srácok első napja a suliban. Mátéval ronggyá izgultuk magunkat, milyen élménnyel jönnek majd haza. Teljesen ki lesznek-e bukva. Elmesélem a napot szép sorjában:

Máté elment dolgozni szokásosan 5:40-kor Csanáddal.

Annácskánk ugyancsak szokásosan felkelt 6:12 perckor. Ő már csak ilyen kukori akárcsak a bátyja, Gergő.

6:45-kor meg is hallottuk a nappaliból az osonás hangjait, majd megjelent Gergő borzos buksija. Örvendtek egyet Annával, bujcsiztak, mosolyogtak. Majd Gergő rögtön a lényegretért és kérdezte, hogy ma van-e a Sulinap. Ma mikor már fenn van a napocska akkor suli lesz-e. Mondtam neki, hogy igen. Láttam, hogy vegyes érzelmek suhannak át az arcán. Meg is beszéltük, hogy várja, izgul és fél és olyan kesze-kusza érzés.

Teljesen megértettem, kb pontosan hasonlóakat éreztem én is. Mivel bőven volt időnk még az indulásig, gondoltam a legjobb ha inkább most elterelem a figyelmét és megkérdeztem van- e kedve egy mesét megnézni, Ő választhat és végig is tudja nézni van bőven időnk. Teljes boldogság Gergő részéről és lelkesen bele is kezdtünk egy mesébe. Azért közbe-közbe néha feltett pár kérdést a suliról. Átnéztük az ebédes dobozát, minden olyan-e benne amit szeret. Miután megnyugodott, hogy csak olyan dolgok kerültek bele amiket Ő jóvá is hagyott láthatólag kicsit már az izgulás egy része elszállt. Sőt mikor mondtam, hogy a pörgentyűjét is beviheti a zsebében, minden rendben volt.

Ekkor megérkezett Réka is, aki inkább a hleyes megfogalmazás, hogy berobbanta szobába Réka a felkiáltással : „- Na indulhatunk a suliba!” Mosolyogtam, hogy Ő már alig bír a fenekén ülni megvárni az indulás idejét. Vele is átvetttük az ebédes doboz tartalmát, neki is rendben volt. Feltöltüttük a kulacsaikat, felvették az egyenruhájukat, Réka megcsinálta a haját. Ez a rész egy kicsit kiakasztotta és elgondolkozott, hogy lehet majd inkább rövid hajat akar majd Ő is, mert Őt annyira fárasztja ez a fésülködősdi. Mondtam, hogy bárhogy is dönt, úgy lesz, ez az Ő haja, Ő hordja, neki kell jól éreznie benne magát.

Annácska megette a reggelijét. Elérkezett az indulás ideje. A srácok már előre szoktak menni a kocsiba beülni még én bezárok, beriasztok. Most futottak már nagyon várták, hogy induljunk. A kocsiban mindketten befejezték a reggelijüket, mert egyszerre nem tudták megenni. Elindultunk szerintem minimum 3 gyomornyi pillangóval ha nem 4-gyel mert mintha Anna is érezte volna, valami készül.

Megérkeztünk. Itt már tényleg lehetett érezni a srácokon, hogy most érkezett el a megszeppenés része az izgulásnak. Gergő még Anyakéz fogásával, Réka természetesen külön kihúzva jött mellettünk, óriás szemeket meresztve. Anna csak kukucsolt kifele a hordozójából és meg se mukkant.

Mikor a főépületbe bementünk, szóltam, hogy újjak vagyunk ez az elsőnapunk. Itt én egy kis körbezsongásra, pátyolgatásra vártam, no de nem. Mint egy minden napos dolgot, hiszen itt egész évben folyamatosan csatlakoznak az új tanulók a sulihoz ez nekik tényleg mindennapos esemény. A suli titkárnő Browyn, gyorsan körbenézett és kiszúrt egy kisfiút akire ICT Leadet felirat volt téve. Nem tudom még pontosan minek a rövidítése, annyi biztos, hogy Ők valamiféle sulifelelősök. Megkérte Őket, hogy vigye Rékáékat az osztálytermükbe. Ennyi.

Réka, Gergő nagy szemekkel meredt a srácra, kimentünk az udvarra. Mondtam nekik, hogy szórakozzanak sokat és lenyomtam egy pár hatalmas puszit. Szegénykéim megszeppenve mosr már az óriásnál is óriásibb szemmel néztek rám és azért kicsúszott a kérdés, hogy – Anya, te most akkor nem jössz? Mosolyogtam persze és mondtam, hogy nem. Délután jövök értetek, elmentek az osztályterembe ott találkoztok majd a buddytokkal.

Elindultak. No a pillangók hihetetlen munkába láttak a hasamban, de ezt nem szabad mutatni és gyorsan visszamentem a sulititkárnőhöz elintézni az elintézni valót. Miután végeztem, hazakocsikáztunk Annával. Anna annak örömére, hogy szegénykémnek nem kellett ma senkihez se alkalmazkodni így óriás nagyot aludt délben. Felébredése után nem sokkal már indultunk is a Nagyokért. Én már majdnem elindultam egy órával előbb annyira izgultam értük.

Útközben vettem nekik világító botot, most épp ezért voltak megveszve mert találtam olyat ami csomagban árultak. Egy csomagban 3 világító. A koncepció, hogy minden újdonságban az első 3 nap a legnehzebb ezután elkezd javulni a dolog. Minden nap kapnak egy világítót.

Megérkeztünk, a parkoló tele, így egy picit arrébb áltam meg. Besétáltam és azon gondolkoztam, hogy nem is tudom, hogy itt hova kéne majd mennem. Az osztályterembe kell értük menni, vagy vmi közös helyre? Ezt elfelejtettem megkérdezni. Elég gyorsan választ kaptam a belső morfondírozásomra, mikor láttam az osztálytermek előtt sorakozó szülőket. Szóval mindenki az osztályterem előtt várakozik. Gergő osztályteme egyrészt közelebb is volt hozzám, másrészt mivel Ő a kisebb és egyértelműen jobban izgult mint Réka, így Őt akartam előbb látni.

Pontban 15 órakkor megszólalt a jelző. A tanárok kinyitották a kisházak ajtajait és körbenéztek kinek érkezett meg már a szüleje. Azoknak a gyerekeknek szóltak. Gergő repült. Először még mosolygott majd persze volt egy kis nyávogás de nem vészes. A tanárnénivel bemutatkoztunk. Elmondtam minden rendben volt, bár képzeljem Gergő elaludt napközben. Elmagyaráztam, hogy Magyarországon az 5 éves gyerekek az ovodákban alszanak napközben, bár Gergő már jó ideje kihagyja a napközbeni alvást, valószínűleg az angol azért lefárasztota. Nem volt semmi gondjuk ezzel, inkább csak érdeklődött, hogy ugye nem beteg, vagy bármi más. Mondta, hogy most még amikor lehetősége volt Gergőnek akor megkereste Rékát és vele volt, ami ugyancsak nem gond, teljesen érthető, viszont, majd figyeljünk, hogy barátkozzon másokkal is, próbáljon ismerkedni. Amúgy minden OK volt vele.

Ezután Gergő megmutatta melyik teremben, melyik kisházban van Réka. Aki már nagyon várt minket. Először megijedtem, mert teljesen lelombozottan jött. Majd kiderült, hogy elesett elég csőnyán, mindkét térdén és a kezén is lehorzsolta a bőrt. Az Ő tanárnénije kicsit szimpatikusabb volt, lehet csak mert fiatalabb. Félreértés ne essék, Gergőé is teljesen rendben volt. Mondta, hogy most Ő nem akar adni Rékának semmi külön feladatot, szeretné ha először csak simán jól érezné magát és ha már látja van/kezd magabiztossága lenni, majd csak akkor. Megköszöntem, elköszöntünk.

No végre megtudtam kérdezni a srácokat is, hogy Nekik miyen volt a napjuk.

Gergő persze először panaszkodott, amit néha néha megtűzdelt egy-egy ez Tök jó volt eseménnyel. Egy idő után feladtam és konkrétan rákérdeztem, hogy tisztás lássam, jó vagy rossz napja volt. A kérdés így hangzott: „Gergő, mit mondasz Nagyon rossz napod volt, hmm hát elmegy ez a nap, volt jobb is ás rosszab is már, vagy Szuper napod volt?”

Gergő elgondolkozott és hááát, olyan kicsit Szuper napom volt. Huhhh megnyugodtam. Réka persze közbevágott, hogy neki SZUPER napja volt. Komolyan ez volta legeslegszuperebb napja. 😀

A különbség oka nem csak a korkülönbség, személyiség, az is, hogy Réka osztályában van egy magyar kisfiú András, akiről már írt Máté aki még a sulilátogatáskor ránkköszönt, illetve akikkel az áruházban találkoztunk. András lett Réka buddy-ja. Szóval neki kicsit könnyebb volt. Gergőnek nincs magyar buddyja, neki angol van Gerad, Jerad, nem tudom pontosan. Valami ilyesmi hangázsa van a nevének. A sok-sok átbeszélésből kiderült, hogy igazából Gergőt ez zavarja, ezt hiányolja, illetve sajnálja, hogy neki nem jutott magyar buddy.

Biztos vagyok, hogy lesz még lentebb is a hangulat, meg fentebb is. Viszont azt gondolom, hogy összességében a „kicsit Szuper napom”volt nem olyan rossz kezdet.

Amúgy még olyaok derültek ki, hogy pl.:

Gergő játszhatott ipaden vmi számolós, ügyességi játékkal, volt egyszer mesenézés, meg torna is.

Réka leírta a Királynő szót angolul (QUEEN), saját bevallása szerint először elrontotta, majd sikerült egyedül is. No és volt olyan, hogy a lányok vmit nagyon meg akartak neki mutatni és akkor esett el, mert hát oda sietni kellett.

Remélem minden kezdetük ilyen nehéz lesz. 🙂

 

Kapcsolódó tartalmú bejegyzések

Petra

Devonport