New Plymouth - 2 | Otborond

Megérkeztünk. Beléptünk ildikoek otthonába és előszür nem is értettem, de roppant otthonos érzésem volt, totálisan mondjuk úgy magaménak éreztem a kecót. Furcsa volt, olyan más. Aztán leesett. Totálisan európai hatása, hangulata van. IKEA-s kiegészitokkel stb.. Kiderült, hogy akiktol bérlik, ok atepitették a kecot anno, es ok alakitották ki, rendezték be. Szóval szuper jo a lakásuk. A legnagyobb lányuk Zsuzsi volt olyan jó fej, hogy átadta a birodalmát, így Réku és gergő egy tök külön szobában aludt, míg Máté, Anna és Én is egy külön helyen. Roppant kényelmesen elfértünk. Kaptunk vacsit is, minden szuper volt. Köszönjük innen is még egyszer 🙂

Másnap elindultunk megnézni, milyen is New Plymouth. Nem voltak nagy terveink, inkább csak kívácsiak voltunk milyen egy NZ kisváros. Illetve elég sok embert ismerünk akik Aucklandből New Plymouthba költöztek és mindenki dicséri. Elsőként meglátogattuk a helyi vizes élményt az Aquatic Centre-t. Szuper helynek bizonyult. Konkrétan az egész hely arra van kitalálva, hogy a srácok őrjöngjenek a vízben. Van babapancsoló, kicsit nagyobb pancsoló, majd még méllyeb rész és így tovább. Vannak kis csúzdák, és van 2 óriás csózda amin Máté egyszer lement és köszönte többet nem is akart. Rékánk persze jó párszor lecsúszott, Ő mostanában semmitől se fél. 😀 Geri még nem mehetett mert csak 8 ées kortól lehet lecsúszni. Nem kell félteni neki is volt élmény. A legnagyobb mély medencében, volt felfújt akadály pálya, voltak gumikajakok, polifom lapok, kígyok a vizben amivel kiválóan el lehetett ütni az időt. Volt fröcskölő stb… Képek:

Miután kitombolták magukat a srácok, elindultunk kb. ad hoc megnézni a hegyet. New Plymouthtól 30 percre van a Taranaki hegy. Csúcsát hó fedi az év nagy részében, állítólag sípályák is vannak rajta. Nagyon kívácsiak voltunk rá Mátéval. Sajnos pont mire odaértünk egy roppant sűrű felhőréteg fedte be a csúcsot, illetve a levegő is fent lesett 6 fokra. Mi nem épp voltunk ehhez öltözve. 😀 No persze főleg a srácok miatt nem volt ez a legjobb hőmérséklet. Azért megnéztük a helyi visitor centert, megnéztük hátha körbe tudunk nézni, de annyira sűrű volt a felhő, hogy semmit se lehetett látni. Így visszajöttünk. Az odavezető út, nekem őnmagában megérte. Egy Stphen King novella juxtott azeszembe ahol a füszereplő folyamatosan rövidebb és rövidebb utat keresett és így már nem létező utakon vezetett. Valahogy az erdőbevájt út ezt az érzést keltette bennem. Vagy akár Narnia is lehetett volna.