Pénteken ismét volt pokerezés, ez már sokkal jobban élveztem mint az előző alkalmat. Csanád szerint egyébként általában ilyen szokott lenni a buli és nem olyan mint ami nála volt. Persze mondom hülyeség az egész, elvárást támasztani valami iránt, amihez eddig semmi közöm nem volt:)
Az est fénypontja egyértelműen a lecsó volt, amit magyarországon nem tudom mikor ettem, ha ettem egyátalán utoljára, itt viszont hihetetlenül jól esett:) Egyébként egy erdőszéli lákásba voltunk, ahova valami olyan úton jutottunk be, hogy ahová szerintem térkép nélkül biztos nem találnék vissza, és persze telefon térerő sem volt. Tehát a helyszín inkább ismeretlen volt.
A társaság teljesen azonos volt, Zoli hiányzott csak, hétvégére leugrott Wellingtonba, a tesójához, szóval kihagyták ezt a lépést. A nevek azonosításában még mindig hihetetlen béna vagyok, szóval inkább nem probálkoznék meg a felidézéssel, mindenestre legalább öt éve szerintem már mindenki itt él. Pappitó például 9 éve érkezett és azóta nem is ment még vissza Magyarországra, de a többiek vissza-vissza járnak:)
Egy szó mint száz, megint volt Whisky, Pálinka, sok sör – ezt mondjuk kihagytam, meg az élet – végre nem magyarország – dolgainak kidumálása. Jövőhéten elvileg Bélához megyünk aki bélszínt igért:) Fog ez menni. Mondjuk furcsa hogy 6 éve a társaság nem pénzbe játszik, de érezhetően tényleg inkább a társaságon van a hangsúly:)
🙂