MÁSODIK NAP a SULIBAN

Ígértem folytatást…

Tegnap rekord idő alatt, illetve rekord időben mentek, repültek szinte az ágyba a kicsik. Réka konkrétan Ő maga szólt, hogy akkor most már menjünk aludi, holnap SULI! Mi szóltunk neki, hogy még nyugodtan befejezhetik amit csinálnak van még egy kis idejük, megnézhetenek egy rövid esti mesét is akár. Belegyezett, de ímmel-ámmal. Mi csak néztünk Mátéval. “Mi a szösz?”

Egy mese után újra felpattant, hogy Na most már akkor menjünk ám, megnéztük  mesét, beszélgessünk és aludjunk. Nem vitatkoztunk, Mátéval elmentek az esti szeánszukra és pikk-pakk aludtak. Gergőnek egy kicsit kellett segíteni, egyértelműen Ő azért izgult.

Az éjjel mint jó Anyuka persze fetrengtem azért, hogy valahogy elkéne intézni, hogy Gergőnek is legyen magyar buddyja. Látva, hogy Rékának ez mennyire sokat jelentett, és hát szegény pici Gergő, blablabla, és jaj szegényke és stb… Szóval ezzel az izgulással, gyötrődéssel jól elment egy-két órám az ágyban, majd miután végre kikapcsoltam, tudtam aludni.

A reggelünk ugyanúgy telt mint szokott. annyi különbséggel, hogy addigra eldöntöttem, hogy mindenképpen megkérdem a sulit, hogy nincs-e olyan osztály amiben van Gergővel egykorú gyerek és akkor oda átkérem. Persze azért leelenőriztem, hogy Gergő tényleg fél, izgul stb… Minő meglepetés persze meggyőztem magam a beszélgetés alapjén, hogy igen igen ezt meg kell lépnem. Ez lesz a jó.

Réka ma reggel is miután szóltam neki, hogy most már tényleg kelljen mert elkésünk a suliból – ami itt 9 órás kezdést jelent – repült az ágyból. Hipp-hopp felöltötte az egyenruháját, megint átnéztük az ebéd dobozukat. Meg kell jegyeznem már most imádom az egyenruhás rendszer. Hihetetlen egyszerűvé teszi a reggeli öltözési kérdéseket. Mindenki elégedett volt a doboz tartalmával indulhattunk.

Előbb mentünk kicsit, mert Gergő fázott egy kicsit lévén itt minden gyerek télen is olyan halász nadrág szerű dolgot hord polóval és Gergi mág nem szokott át. No a polóra néha rávesznek egy polár pulcsit. Persze az is suli logós. Bementünk előbb Jennyihez akitől lehet venni a suli ruhákat. Gondoltam Réka biztos velünk akar majd lógni, de meglepett. Megállított, hogy ha nem baj Ő nem jönne el velünk Jennyhez inkább menne az osztályába. Meghökkentem. “Persze, elkisérhetlek?”- kérdeztem. Rém mosolygott, hogy persze Anya, ha szeretnéd eljöhetsz. Hát beszarás. Bekisártem, illetve azt hiszem Ő kisért be engem, majd lenyomott egy puszit és futott be, széles HIIII, és ment játszani. Itt láttam, hogy konkrétan a reggel úgy kezdüdik, hogy egy csomo doboz játék elő van véve és a srácok szabadon játszanak. Legfőképp építős játékokat láttam, volt lego, volt csavaros építős, volt olyan amit ügyességgel lehet csak összeilleszteni. Gergővel megfordultunk és lementünk megvenni a nadrágot. Felvette, majd elkísértem a termébe. Ők is játszottak, illetve a tanítójuk épp papírokat, ceruzákat, kis dobozokat és még pár dolgot készített ki a  kis körasztalokhoz. Nem padoban ülnek, nincsenek padok. Kis körasztalok vannak össze-vissza a terem egyik felében, a másik rész puffokkal, párnákkal, plüssökkel tele, a harmadik a fejlesztő játékok sarka ahogy néztem a negyedik meg a technikai kütyük sarka ahogy néztem. Gergő ment az építőshöz, valami repülő lehetett épp kirakni egy csavaros típusból. El akartam köszönni, de rámnézett a hatalmas szemeivel, hogy Anya már mész is? Nem maradsz?? mondtam, hogy oké, egy picit maradok. Kiviszem a pulcsidat és még jövök. Így is tettem visszamentem ahogy ígértem. Picit vártam, majd megint elköszöntem. Gergő újrakért, hogy maradjok, viszont itt már mondtam, hogy mennem kell. Szegénykém lehajtot fejjel mondta, hogy ” Jól van, jól van”.

Majd megszakadt a szívem. Újra felszívtam magam a hős Anya, most megyek és jól kérek neki egy magyar buddyt. El is mentem a sulititkárnőhöz. elmeséltem, hogy az egyik gyerekemnek van a másiknak nincs magyar buddyja és hát mindenképp szereténm, hogy az kicsi Gergőmnek is legyen. Nagyon kedvesen ámbátor határozottan elmagyarázta nekem Brownie(Browyn a rendes neve), hogy nincs Gergő korú magyar gyerek a suliban így nem tudja átteni másik terembe. No meg finoman jelzte, hogy össz-vissz 1 nap telt el. Érdemes várni egy pár napot még és megnézni mi lesz. Ő biztos benne, hogy Gergő jól fogja magát érezni. Furcsa mód hittem neki, azért az egyik felem megmaradt izgulni. Megint alig vártam, hogy mehessek értük és jajj mi van szegény Gergővel. Napközben megkaptam Gergő osztályához tartozó Yammer meghívót is. Ez egy applikáció amit minden osztályterem használ, itt tudnak chatelni a szülök, a tanár tud megosztani infokat, a suli itt küldi ki a híreket, minden infó itt megy. Gondoltam szociális leszek és írtam egy bújtatott segítség kérő beköszönést, amiben ügyesen megjegyeztem, hogy Gergő most tanulja csak az angolt és természetesen izgul és lelkes. Érkezett is egy két lelkes szülőtől segítő kéz, hogy majd megkérik a gyerekeiket, hogy figyeljenek Gergőre.Kezdtem ettől jobban érezni magam.

Elérkezett végre az idő indulhattunk Annával. Gergőhöz mentem először, a szülők megismertek és páran oda is jöttek, hogy nagyon remélik ma jól érezte magát Gergő és kezd beilleszkedni. Végre kinyílt az ajtó. Gergő az egyik asztalka mögül előbukkant, és nem futott felém, hanem egyszerűen csak lükizett bentről felém. Láthatóan roppant jól érezte magát. Robynnak külön kellett szólnia, hogy GERGO, your Mum is waiting. 😀 meg kell itt jegyeznem, hogy Robyn egy nap alatt abszolváta a Gergő név kiejtését. Valszeg Ő lesz az egyetlen NZ ember aki ezt megteszi. Gergő kifutott és kérdés nélkül mondta, hogy “- Anya, na ez egy szuper nap volt. Tök jól éreztem magam!’  Hát én olyan de olyan boldog voltam, majd elsírtam magam, hogy basszus, ez a kis mikkamakka kismanó már a második napján egy teljesen idegen környezetben tök jól érzi magát. Robyn is odajött és mondta, hogy ma már megmutatta Gergő a személyiségét, nem zárkozott be. Úgy látja, hogy egy nagyon kedves fió lakik benne. Szerinte jól ki fognak jönni. 🙂 Roppant hálás voltam ezért a pár mondatért. Indultunk Rékáért. Eközben kérdezkógettem még Gergőt milyen volt, aki meg csak mesélt és mesélt, közben gyerekek köszöntek rá, Ő meg vissza.

Rékáéknál mér nyitva volt az ajtó. Réka csak úgy kicsapódott, megölelgette a tanárnénijét , látta, hogy meg akarom kérdezni milyen napja volt, így inkább előre mondta, hogy – ” Anya, ma még szuperebb napom volt., Nézd ha gyűjtök pontokat akkor beülhetek a rózsaszín trónra. És nézd ott az ez, az mag az, és nézd, nézd. ”

Ezután meg akartuk keresni Liliéket, akiket nem talátunk, viszont ekkor megszólalta Gangsta dal, amire rohantak a srácok, hogy wooo megint buli van. Ugyanis néha táncolnak a suliban, buliznak. Kiderült, hogy a tanári kar vonult ki focipályá széle zenére tornázni, lükizve táncolni. Majd közbe néha megálltak és megbeszéltek. Teljesen kész voltam. A srácok tök jókat röhögtek, konkrétan egy egész órán keresztül nem tudtunk elindulni, mert nem akatak eljönni. Megkérdezték, hogy néha tudnék e később jönni értük. ??? WHAT ??? mondtam, hogy persze majd lesz olyan is.

Azért indultunk el egy idő után, mert ekezdett esni az eső.

Lezárva, azt hiszem elég egyértelmű, hogy a ásodik napunk hihetetlenül jól sikerült. Óriás döbbenet és boldogság. Yeey!

  1. Ez szuper! Nagyopn jó, hogy ilyen jól érezték magukat. Drága kis Gergő, még ő is ! Nagyon jó!!
    Sok-sok puszi!!!

  2. Komoly próbatétel ez az időszak az egész családnak! Nagyszerű,hogy ilyen jól veszik az akadályokat ! Jó háttérrel rendelkeznek.Teljesen más szemléletű lehet ez az oktatásforma és ez remek! Legyen minden napjuk szuper!

Hozzászólás