Hour of code
Évről évre egyre többen vesznek részt ezen a kezdeményezésen, ahol bárki (nemcsak a gyerekek!) megismerkedhetnek a kódolással, és kipróbálhatják magukat, hogy milyen programot tudnának írni:)
Évről évre egyre többen vesznek részt ezen a kezdeményezésen, ahol bárki (nemcsak a gyerekek!) megismerkedhetnek a kódolással, és kipróbálhatják magukat, hogy milyen programot tudnának írni:)
Végre egy „nyugodt” hónap… még jó hogy jön lassan a karácsony, hogy legyen mire költeni:)
Rékát meghívták szülinapozni, de ez csaj buli volt, szóval egyedül kellett mennie. Nagyon izgult természetesen, főleg hogy a helyi bowling terembe voltak a dolgok, és még soha nem bowlingozott…
Nekem mindig hatalmas dolgot jelent egy egy termék kiválasztása, hogy miből mit érdemes venni, miért is hogyan. Szerencsére az internet korában ez azért egyszerübb, de költözés után azért fel kellett kutatni az újabb helyeket.
Ez egy gyors, rövid folytatása a vezetési tapasztalataimnak. Amit egyszerűen naggyon naggyon szeretek itt. A parkolóban hagynak helyet 2 autó között. Annyira, de annyira praktikus.
Halloween buli volt az este jártunk mindenfele utcánkba suli utcájába aztán a csoki mérgezés után már mindenki alszik
Kérdeztétek, hogy milyen esélyeitek vannak kintről munkát találni itt, lehetőleg olyat, ami homeoffice dolog, és vagy távolról végezhető.
Bár még nincs év vége, de biztos érdekel midenkit, honnan látogatják a blogunkat legtöbben, nos… itt van az eddigi statisztika, az elmúlt 5 hónapról, és lássatok csodát nem Új Zéland vezet:)
Hétvégén megvolt az első nagy suli esemény a Spoooooky gála. Zsuzsi is résztvett a szervezésbe, törött lábával mondjuk kemény volt a dolog, de valahogy megoldotta, szóval respect:)
Volt már kérdés párszor, hogy milyen TODO listet használunk, illetve hogyan is szervezzük az életünket. Nos tudni kell, a dolgokhoz, hogy utálunk ügyeket intézni, pont ezért fontos, hogy amit meg kell csinálni azt hatékonyan tegyük:)
Egy hete Zsuzsi belerugott a fém szék lábába, és sikerült eltörnie a kis lábújját, szóval ismét volt lehetőségünk tesztelni az egészségügyi rendszert.
Elnézést kicsit sok idő telt el, az előző összefoglalónk óta. Viszont, ígértem, hogy folytatni fogom a beszámolónkat már a konkrét csomagolás, repülés élményeinkkel, tapasztalatainkkal.
Béla hozzászólása ráébresztett, hogy milyen jó kis könyv volt Terry Godkin-től : Első szabály. Egyébként 1994 írta, ki ki értelmezze saját világképe alapján, a lent található idézetet – angolul.
Beléptem az otthoni bankszámlára, hogy meglessem hogyan állunk. Van egy két futó project otthon, amit remélem hamarosan le tudok zárni, és akkor már erre sem lesz szükség. Lényeg a lényet, hogy ez a fantasztikus reklám fogadott.
Régen programozni tanulni valami eszméletlen durva dolognak tünt, ma már könnyedén lehet a srácokat úgy is tanítani, hogy az ember nem igazán ért hozzá. Oké oké igazi utmutatást akkor tud az ember adni, ha valóban ért hozzá, de ettől függetlenül elkezdeni már könnyebb mint az ember gondolná.
Eltelt már egy pár év az életemből, és amikor megkérdezte valaki, hogy kit neveznék példaképnek, vagy olyan embernek, nem igazán tudtam volna megnevezni senkit. A minap aztán amikor folytatodott az udacity-s tanulási sorozatom belepotlottam megint Peter Norvig-ba
Vége van a második teljes hónapnak is, a pénzügyek nem néznek ki jobban sajnos mint az első hónapban, de még mindig hihetetlenül sok a random kiadás, és a szeptember sem lesz jobb… Sebaj… haladunk, egyszer talán majd félretenni is fogunk tudni
Kevesebb az időm mint volt, és persze lehet lemondani különböző izgalmas dolgokról, de egyrészről akkor is kevés marad, másrészről meg akkor hol marad a móka az életben:)
Néha – na jó szinte mindig, elkalandoznak a gondolataim, és csak szörfölök az interneten. Ezt rohadtul utálom, mert valójában semmi hasznos dolgot nem csinálok, és persze még a tetejébe a képernyőt is bámulom.
Szerdánként Csanád home-office-ol, szóval nekem marad a komp. Gulfharbourból felmenni Silverdale-be már egy kihívás reggel, onnan meg lemenni a citybe szinten az.
Hétvégén Rékanak megvolt a sulis szülinapja is. Rám hasonlít. Imádja hosszan ünnepeltetni magát. Volt már családi szülinap, volt már ebéd, lehet hogy még a táborba is megünnepelték, és végül most hétvégén is.
3 hónap után jelezték, hogy igyekezni kéne a tanulással, mert pl. Kuci le van maradva, hiszen az osztálytársai mondatokat írnak és olvasnak. (kb. 1000 szót tudnak olvasni és 100-at írni) Persze ennek azért van mélysége.
Mary-éknél szemetes kukánk volt, az új helyen zsákolni kell. Fogalmunk sem volt hogy ez mi a fenét jelent, és hogyan kell csinálni, szóval itt a rövid story hozzá.