Csomagolás, Repülőút
Elnézést kicsit sok idő telt el, az előző összefoglalónk óta. Viszont, ígértem, hogy folytatni fogom a beszámolónkat már a konkrét csomagolás, repülés élményeinkkel, tapasztalatainkkal.
Elnézést kicsit sok idő telt el, az előző összefoglalónk óta. Viszont, ígértem, hogy folytatni fogom a beszámolónkat már a konkrét csomagolás, repülés élményeinkkel, tapasztalatainkkal.
Béla hozzászólása ráébresztett, hogy milyen jó kis könyv volt Terry Godkin-től : Első szabály. Egyébként 1994 írta, ki ki értelmezze saját világképe alapján, a lent található idézetet – angolul.
Beléptem az otthoni bankszámlára, hogy meglessem hogyan állunk. Van egy két futó project otthon, amit remélem hamarosan le tudok zárni, és akkor már erre sem lesz szükség. Lényeg a lényet, hogy ez a fantasztikus reklám fogadott.
Régen programozni tanulni valami eszméletlen durva dolognak tünt, ma már könnyedén lehet a srácokat úgy is tanítani, hogy az ember nem igazán ért hozzá. Oké oké igazi utmutatást akkor tud az ember adni, ha valóban ért hozzá, de ettől függetlenül elkezdeni már könnyebb mint az ember gondolná.
Eltelt már egy pár év az életemből, és amikor megkérdezte valaki, hogy kit neveznék példaképnek, vagy olyan embernek, nem igazán tudtam volna megnevezni senkit. A minap aztán amikor folytatodott az udacity-s tanulási sorozatom belepotlottam megint Peter Norvig-ba
Vége van a második teljes hónapnak is, a pénzügyek nem néznek ki jobban sajnos mint az első hónapban, de még mindig hihetetlenül sok a random kiadás, és a szeptember sem lesz jobb… Sebaj… haladunk, egyszer talán majd félretenni is fogunk tudni
Kevesebb az időm mint volt, és persze lehet lemondani különböző izgalmas dolgokról, de egyrészről akkor is kevés marad, másrészről meg akkor hol marad a móka az életben:)
Néha – na jó szinte mindig, elkalandoznak a gondolataim, és csak szörfölök az interneten. Ezt rohadtul utálom, mert valójában semmi hasznos dolgot nem csinálok, és persze még a tetejébe a képernyőt is bámulom.
Szerdánként Csanád home-office-ol, szóval nekem marad a komp. Gulfharbourból felmenni Silverdale-be már egy kihívás reggel, onnan meg lemenni a citybe szinten az.
Hétvégén Rékanak megvolt a sulis szülinapja is. Rám hasonlít. Imádja hosszan ünnepeltetni magát. Volt már családi szülinap, volt már ebéd, lehet hogy még a táborba is megünnepelték, és végül most hétvégén is.
3 hónap után jelezték, hogy igyekezni kéne a tanulással, mert pl. Kuci le van maradva, hiszen az osztálytársai mondatokat írnak és olvasnak. (kb. 1000 szót tudnak olvasni és 100-at írni) Persze ennek azért van mélysége.
Mary-éknél szemetes kukánk volt, az új helyen zsákolni kell. Fogalmunk sem volt hogy ez mi a fenét jelent, és hogyan kell csinálni, szóval itt a rövid story hozzá.
Többen jeleztétek, hogy elfogytak a posztok, kifogyott a lendület, mi van már velünk. Élünk, csak zajlott az élet, és hogy öszinte legyek én utálok írni:) Pedig tudom kéne… szóval köszi a visszajelzéseket, probálkozunk.
Régen volt egy ilyen álmom, igaz akkor Skóciát képzeltem el magamnak, de Új Zéland is megteszi:) Zöld dombok, szél, kirándulás, pipa:)
Eltelt az első 3 hónap, és bár írtam hogy ez első hónap után már annyira nem érdekes a dolog, mégis most azért összejöttek a dolgok. Költözés, hamarosan suli vége, óraátállítás, szóval zajlanak az események.
És akkor a második felvonás, csütörtök volt a csúcspont, amikor a megvett bútorokat kellet volna átszállítani több helyről a végső címre. Ezzel egy kis problámája adott a költöztető cégnek, amiből végül… a végén kiderül.
Az elmúlt pár nap a költözésről szólt. Mivel hulla fáradt vagyok, ezért csak listába szedem milyen mesésen izgalmas dolgok történtek. Fokuszban a konyhai cuccok beszerelése.
Azért ezt a videót érdemes megnézni. 10 perc alatt 30 napos utat mutat be egy konténerszállító hajóval. Nagyon kemény nézni ahogy mennek a semmibe a …
Ez a költözés kicsit azért bonyolultabb lett, mint amikor otthonról jöttünk el:) Sorolom mik vannak…:)
Sokan kértétek legyen video az üres lakásról is. Nos ha nem is teljesen üres de azért remélem megteszi:) [wpvideo c0513S1h]
Anno mikor elkezdtem utáninézni NZ-nek, hogy milyen is ott az élet, az első negatívum ami megütötte a szememet, hogy nincs FŰŰŰŰTééés a házakban. Ezt egyszerűen nem akartam elhinni.