Példakép

Eltelt már egy pár év az életemből, és amikor megkérdezte valaki, hogy kit neveznék példaképnek, vagy olyan embernek, nem igazán tudtam volna megnevezni senkit. A minap aztán amikor folytatodott az udacity-s tanulási sorozatom belepotlottam megint Peter Norvig-ba

Helyesírás

Ez a bejegyzés kicsit hosszú lesz, és próbálok senkit nem megbántani benne, szóval először egy rövidebb, majd egy hosszabb gondolatmenetet fog tartalmazni. Az első az egyszerü válasz, hogy miért nem érdekel a helyesírás, a második meg egy hosszabb:)

Réka biztosítása…

Az egészségügy itt sincs ingyen, ezért mielőtt kijöttünk alaposan körbejártuk a témát, hogy biztosak lehessünk abba, hogy az alapbiztosításunk rendben van. Szerencsére mindenki makk egeszéseges, csak Rékucinak van egy nagyon gyengus epilepsziája. Ettől függettlenül ezt nagyon komolyan vesszük, szóval Zsuzsi az első doki látogatásnál már egyeztet is felülvizsgálati időpontot

Eltelt egy hónap

Ez már egy kiadosabb nyaralásnak is megfelelne, de szerencsére nem érezzük úgy hogy nyaralnánk. Figyelembe véve, hogy megérkezés után a fejembe csak olyan dolgok jártak, hogyan tudnánk itt megélni, főleg nem vagyok nyaralás módba, annál inkább egy jó beköltözés érzesem van.

A magyar nyelv

Eleinte nem tartottam fontosnak, hogy ékezettel blogoljak, mert aki olvassa az úgyis meg fogja érteni, hiszen magyar:), viszont az itt töltött lassan egy hónap kezd ráébreszteni arra, hogy ez nem biztos hogy mindig így lesz. Tanulva az itteni magyarak példájából Gergő, és Réka még csak csak, Anna viszont már szinte kizárt hogy ékezet nélkül olvasson blogot tőlem.