Kiwi-life
Kezdünk belejönni a kiwi-life-ba. Ugye fontos látni hogy sok minden nem csak azért működik itt mert mások az emberek, hanem szimplán azért mert jó a klima:)
Kezdünk belejönni a kiwi-life-ba. Ugye fontos látni hogy sok minden nem csak azért működik itt mert mások az emberek, hanem szimplán azért mert jó a klima:)
Évről évre egyre többen vesznek részt ezen a kezdeményezésen, ahol bárki (nemcsak a gyerekek!) megismerkedhetnek a kódolással, és kipróbálhatják magukat, hogy milyen programot tudnának írni:)
Végre egy „nyugodt” hónap… még jó hogy jön lassan a karácsony, hogy legyen mire költeni:)
Halloween buli volt az este jártunk mindenfele utcánkba suli utcájába aztán a csoki mérgezés után már mindenki alszik
Volt már kérdés párszor, hogy milyen TODO listet használunk, illetve hogyan is szervezzük az életünket. Nos tudni kell, a dolgokhoz, hogy utálunk ügyeket intézni, pont ezért fontos, hogy amit meg kell csinálni azt hatékonyan tegyük:)
Egy hete Zsuzsi belerugott a fém szék lábába, és sikerült eltörnie a kis lábújját, szóval ismét volt lehetőségünk tesztelni az egészségügyi rendszert.
Elnézést kicsit sok idő telt el, az előző összefoglalónk óta. Viszont, ígértem, hogy folytatni fogom a beszámolónkat már a konkrét csomagolás, repülés élményeinkkel, tapasztalatainkkal.
Régen programozni tanulni valami eszméletlen durva dolognak tünt, ma már könnyedén lehet a srácokat úgy is tanítani, hogy az ember nem igazán ért hozzá. Oké oké igazi utmutatást akkor tud az ember adni, ha valóban ért hozzá, de ettől függetlenül elkezdeni már könnyebb mint az ember gondolná.
Vége van a második teljes hónapnak is, a pénzügyek nem néznek ki jobban sajnos mint az első hónapban, de még mindig hihetetlenül sok a random kiadás, és a szeptember sem lesz jobb… Sebaj… haladunk, egyszer talán majd félretenni is fogunk tudni
3 hónap után jelezték, hogy igyekezni kéne a tanulással, mert pl. Kuci le van maradva, hiszen az osztálytársai mondatokat írnak és olvasnak. (kb. 1000 szót tudnak olvasni és 100-at írni) Persze ennek azért van mélysége.
És akkor a második felvonás, csütörtök volt a csúcspont, amikor a megvett bútorokat kellet volna átszállítani több helyről a végső címre. Ezzel egy kis problámája adott a költöztető cégnek, amiből végül… a végén kiderül.
Az elmúlt pár nap a költözésről szólt. Mivel hulla fáradt vagyok, ezért csak listába szedem milyen mesésen izgalmas dolgok történtek. Fokuszban a konyhai cuccok beszerelése.
Dettiék – hugom – voltak plakát kiállításon és átküldték ezt a képet. Talán ez az egyik legnehezebben feldolgozható dolog ami Új Zélanddal kapcsolatos.
Vége van a második teljes hónapnak is, a pénzügyek nem néznek ki jobban sajnos mint az első hónapban, de még mindig hihetetlenül sok a random kiadás, és a szeptember sem lesz jobb… Sebaj… haladunk, egyszer talán majd félretenni is fogunk tudni
Zsuzsi lemérte a héten a lakást, szóval most hétvégén elmentünk bevásárolni. Hogy öszinte legyek, ezt nem kevés nyomozó munka előzte meg, hogy pontosan mi is a legjobb megoldás erre az esetre, hogy megvegyünk mindenféle háztartási gépet.
Jött pár kérdés a határátkelős postunkhoz, Zsuzsi lelkesen válaszolt, én meg válaszolok itt…
Gondolkodtam hogy megírjam-e ezt, de mindig csak lelkesítő dolgokat írok, szóval jöjjön pár árnyoldal story is, mármint amiket én tapasztaltam eddig… Kemény ittlétem két hónapja alatta
Szögezzük le előre, hogy hatalmas mákunk volt. Jó dolgok történtek velünk jó ütembe, szóval szerintem nem vagyunk jó referencia arra, hogy hogyan is kell csinálni, de mivel kérdeztétek lássukunk egy listát a fontosabb lépésekkel.
A kinti medencénél fejeztem be a történetet, ahol a „normális” aquáriumok voltak. Itt egyébként még volt egy ablak amiből ki lehetett nézni a kikötőre, szóval lehetett látni hogy pont az oceán szintjén vagyunk:)
Mindig izgalmas kérdés a pénzügyek, ha másért nem is, de hogy mite számítson az ember. Erről szerencsére mindenki mindig nyiltan beszél, és soha nem adnak kitérő választ az emberek:) lássuk nálunk hogy állnak a dolgok…
Tegnap voltunk a világ első alagút rendszerű aquariumában, amiről persze fogalmunk sem volt, hogy ez volt az első amíg nem olvastunk utána. Az élmény mindenesetre fantasztikus volt, sajnos fotókon visszaadhatatlan, mert mindenhol csak mesterséges fény van lévén az egész egy hegybe épült.
Mindig fejtörést okoz, hogy milyen tartalmakat nézhet a gyerek, és ezt hogyan engedjük nekik. Az egyértelmű, hogy előbb utóbb hozzá fognak férni minden internetes tartalomhoz, viszont ezt azért jó lenne valami kulturált formában tenni.
Ígértem folytatást…
Tegnap rekord idő alatt, illetve rekord időben mentek, repültek szinte az ágyba a kicsik. Réka konkrétan Ő maga szólt, hogy akkor most már menjünk aludi, holnap SULI! Mi szóltunk neki, hogy még nyugodtan befejezhetik amit csinálnak van még egy kis idejük, megnézhetenek egy rövid esti mesét is akár. Belegyezett, de ímmel-ámmal. Mi csak néztünk Mátéval. „Mi a szösz?”
Ezen is túl vagyunk ?
Nagyon vártuk már ezt a napot. Ma volt a srácok első napja a suliban. Mátéval ronggyá izgultuk magunkat, milyen élménnyel jönnek majd haza. Teljesen ki lesznek-e bukva. Elmesélem a napot szép sorjában: