Mindig fejtörést okoz, hogy milyen tartalmakat nézhet a gyerek, és ezt hogyan engedjük nekik. Az egyértelmű, hogy előbb utóbb hozzá fognak férni minden internetes tartalomhoz, viszont ezt azért jó lenne valami kulturált formában tenni.
Az gondolom mindenkinek megvolt milyen izgalmak voltak Zsuzsival, mert ma én vittem el a Priust, mindenesetre ma már sokkal magabiztosabban mentem be az irodába, térkép használata nélkül és ismét teszteltem a fogyasztást a kocsinak.
Ígértem folytatást…
Tegnap rekord idő alatt, illetve rekord időben mentek, repültek szinte az ágyba a kicsik. Réka konkrétan Ő maga szólt, hogy akkor most már menjünk aludi, holnap SULI! Mi szóltunk neki, hogy még nyugodtan befejezhetik amit csinálnak van még egy kis idejük, megnézhetenek egy rövid esti mesét is akár. Belegyezett, de ímmel-ámmal. Mi csak néztünk Mátéval. „Mi a szösz?”
Egyika a sok izgalomnak amit nagyon vártam az az applepay használata volt ideérkezésünk során. Persze ez nem ment zökkenő mentesen, de miután minden megoldódott a világ egyik legkényelmesebb dolga lett:)
Az egészségügy itt sincs ingyen, ezért mielőtt kijöttünk alaposan körbejártuk a témát, hogy biztosak lehessünk abba, hogy az alapbiztosításunk rendben van. Szerencsére mindenki makk egeszéseges, csak Rékucinak van egy nagyon gyengus epilepsziája. Ettől függettlenül ezt nagyon komolyan vesszük, szóval Zsuzsi az első doki látogatásnál már egyeztet is felülvizsgálati időpontot
Ezen is túl vagyunk ?
Nagyon vártuk már ezt a napot. Ma volt a srácok első napja a suliban. Mátéval ronggyá izgultuk magunkat, milyen élménnyel jönnek majd haza. Teljesen ki lesznek-e bukva. Elmesélem a napot szép sorjában:
Vége a suli szünetnek, ezért szerdán ismét kocsikázok, tehát a család AT-HOP-olni fog. Gondoltam elintézek nekik mindent ma, hogy legyen bérletük, jogosultak legyenek a gyerek kedvezményre és hasonlók. Lássuk a brutális folyamatot amin végig kellett szenvednem magamat. Kis csalás volt azért benne: nekem már volt kártyám.
Hát eljött a nagy nap. Én már hajnali 5 körül fent voltam, szerintem nem aludtam valami jól, de a srácok is halálra izgulták magukat. Főleg Réka mutatta ki a dolgot, Gergő szokás szerint nem vesz róla tudomást, hogy holnap suli. Pedig ma mennek először iskolába, és ez az igazi tesztje most Új Zélandnak:)
Réka frissítette a domain beállításokat, szóval a blog most már a otborond.com címen is elérhető. Végre!
Ez már egy kiadosabb nyaralásnak is megfelelne, de szerencsére nem érezzük úgy hogy nyaralnánk. Figyelembe véve, hogy megérkezés után a fejembe csak olyan dolgok jártak, hogyan tudnánk itt megélni, főleg nem vagyok nyaralás módba, annál inkább egy jó beköltözés érzesem van.
Zsuzsival a Sparknál vagyunk családi előfizetésen. Tegnap még 600 mega körül volt a telefonon a csomagunkból, tehát elég jól álltunk, mert hétfőn kezdődik az új számlázási ciklus, viszont délután kaptam az üzenetet, hogy elfogyott az internet és fizessek elő.
Pénteken ismét volt pokerezés, ez már sokkal jobban élveztem mint az előző alkalmat. Csanád szerint egyébként általában ilyen szokott lenni a buli és nem olyan mint ami nála volt. Persze mondom hülyeség az egész, elvárást támasztani valami iránt, amihez eddig semmi közöm nem volt:)
Nem igen jelentkeztem a héten, nem is raktam fel szép napsütéses képeket. Ez volt a második szemeszter utáni suli szünet második és egyben utolsó hete. A srácoknak uszitábort szerveztem a hétre. Délelőtt uszi tanfolyamra mentünk, délután meg a felfújható Ninja pályára mentek mindig, majd maradtunk kb, kifulladásig az uszodában.
Tegnap Zsuzsiék megint az usziban csöveztek a srácokkal, akik gondoltak egyet, és kiraktak békatalapakat játszani a gyerekeknek. Csak úgy…
Zsuzsival már a kezdetek óta közös mindenünk. Az első pár hónap után összeköltüztünk, és közös bankszámlánk lett. Azóta nem igazán foglalkozunk azokkal a dolgokkal, hogy enyim, tied, csak azzal hogy mienk. Ez a fajta gondolkodás mód viszont nehezen összeegyeztethető a virtuális térrel, mert ott a személyes adatok megosztása nehézkes, szóval megfelelő programokat találni nem mindig egyszerü.
Eleinte nem tartottam fontosnak, hogy ékezettel blogoljak, mert aki olvassa az úgyis meg fogja érteni, hiszen magyar:), viszont az itt töltött lassan egy hónap kezd ráébreszteni arra, hogy ez nem biztos hogy mindig így lesz. Tanulva az itteni magyarak példájából Gergő, és Réka még csak csak, Anna viszont már szinte kizárt hogy ékezet nélkül olvasson blogot tőlem.
Rettegtünk Zsuzsival ettől az időszaktól, mi lesz ha Réka nem tud aludni délután. Hogy fogja bírni a teljes napot, és nem lesz-e nagyon fáradt. Rékanak alváshoz köthető az epilepsziája, ezért ez kiemelten fontos kérdés volt.
Ma volt az első nap hogy mentek az itteni usziba oktatásra a srácok. Ezt még Zsuzsi találta ki erre a hétre, én annyira nem örültem neki, mert sok értelmét nem láttam, viszont utólag azt kell mondjam hogy nagyon megérte a dolog
A sracok teljesen rakattantak a sportolasra amiota szoktunk Ninja Warriort nezni a tv-ben. Egyebkent Reka kattant ra elso sorban, de utana persze Gergo is kovette. Szerencsere a helyi usziba mindig felallitanak egy vizes helyet, ahol tudnak lukizni a sracok.
Átköltözni másik országba régen sem volt könnyű, de a mai világban sem lett egyszerübb, főleg nem a virtuális térbe, ahol a különböző szolgáltatok más más folyamatokkal rendezik engedélyezik az ember számára a lokáció váltást:) Nézzünk végig miről is beszélek pontosan:
Penteken Csanadnal volt az esti poker party, ami azt jelentette, hogy a magyar ismerosok atjottek kicsit jatszani de leginkabb dumalni. Nevekben nem vagyok jo, ezert elnezest kerek:) de voltunk joparan
A vihar amitol a Hirado beszamolt Uj Zelandon nem az eszaki szigetet erinti, illetve nem itt van a nagy vihar. Az a deli szigeten inkabb. Itt csak fuj a szel es esik az eso. Pont most epp semelyik.:)
